A cikk

Megjelent egy  cikk  a napokban a Vizslamentőkről, és az ideiglenesekről....
Rólunk is olvashattok benne :-) 
Jut eszembe, Farkas Andrea vagyok :-)

Meglepetés :-)

Hamarosan megérkezik a 10. védencem.
Egy igazi meglepetés!!!

Nézzetek be gyakran, le ne maradjatok róla! :-)

A HÁLA

Csupa nagybetűvel.
Tele van a szívem hálával, és ezt a posztot most annak szánom, hogy köszönetet mondjak mindenkinek, aki részt vállalt a Hanga gyógyulásában.

Először is a családomnak. Köszönöm a türelmet, a toleranciát, a támogatást. Hiszen 7 héten keresztül szinte minden nap az állatorvosi rendelőben töltöttem több-kevesebb időt Hangával. Rengeteg gondoskodást, ápolást, törődést  igényelt a a nap többi részében is.

Külön köszönöm a kicsi fiaimnak, Tominak és Bandinak, hogy olyan nagy szeretettel vettek részt a kicsi kutya ápolásában, fürdetésében, és gondozásában.

Köszönöm a Vizslamentőknek, és külön Evelinnek a támogatást, a hozzáállást.
Evelin, ezt a mondatot soha nem fogom Neked elfelejteni :  "Dehogy adjuk fel!!!!"
Erre emlékezz majd Te is a nehéz helyzetekben!! Nagyszerű emberek vagytok mind!

Örök hálával tartozom állatorvosunknak, Józsinak.
Amikor már annyira reménytelen volt a helyzet, könnyes szemmel kértem, hogy mentsd meg ezt a kis kutyust. Te megígérted.....  És az ígéretedet betartottad. Olyan dolgot tettél, amit nem sok orvos tudott volna megtenni....Megtaláltad a kicsi kutya mellkasában azt a fránya fogvájót.....talán valami égi sugallat segítségével...........de megmentetted!!!
Tudom, Te soha nem fogod olvasni ezeket a sorokat, mert a nap 24 órájában mented az állatkák életét, de nekem fontos, hogy leírjam,  él Csillaghegyen egy "csoda doki", aki nem ismeri a lehetetlent. Aki úgy tud kűzdeni az életért, ahogy nem sokan. Aki soha nem adja fel. Soha!
Köszönöm!!!

És köszönöm a rendelő kis csapatának. Mindenkinek, de a többiek közül is kiemelve Kriszti doktor néninek, Zsófinak, Andinak, Grétinek, Áginak, Gábornak. És leginkább  ZSUZSINAK!
A szeretetet, a kedvességet, a kötözéseket, a biztatást, a reményt, a kiemelt figyelmet......és tudjátok ezt Ti, kinek mit....

És végül, de nem utolsó sorban, rokonaimnak, barátaimnak, ismerőseimnek és ismeretleneknek, akik velem aggódtatok, szurkoltatok, biztattatok, vígasztaltatok. Higgyétek el, pusztán az, hogy gondoltatok ránk  és érdeklődtetek, nagyon-nagyon sok erőt adott nekem. És azt hiszem, hogy Hangának is.Köszönjük mindenkinek!!

Hanga baba, ahogy sokszor hívtuk ( pedig nem is baba, hiszen lassan már kezd őszülni :-)) ma elutazott és megkezdi új életét.
Köszönöm a sorsnak, hogy hozzám vezérelte, hogy megismerhettem, és részese lehettem az életének, a gyógyulásának. Egy aprócska láncszem.....

Cím nélkül

Azt gondolom, ott van a baj, hogy az ember pótolhatatlannak érzi magát.
Azt hiszi, a szeretteit (legyen az gyermek, vagy kutya, vagy bárki más...) csupán ő tudja megfelelően gondozni, ellátni, szeretni. Csupán ő tudja boldoggá tenni.
Én ma egész nap Hangát "sirattam". Nem is magamat. Az járt a fejemben, hogy szegény drága Hangának mennyire hiányozhatok......ÉN. Kicsi tündérem biztosan tragédiaként éli meg, hogy elhagytam....ÉN. Lehet, hogy soha nem fogják úgy szeretni őt, mint ahogyan ÉN.
Csakis ÉN tudtam őt olyan boldoggá tenni, mint amilyen boldog volt nálunk.

De valószínűleg hatalmasat tévedek. Hanga boldog lesz más gazdival is.
Finomakat fog majd enni, sokat sétálnak, sok-sok szeretetet fog kapni....mástól is.
És ő is nagyon-nagyon fogja szeretni az új gazdiját. Ahogyan engem szeretett.

Az járt a fejemben, kicsi lelke hogyan tudja feldolgozni, hogy 16 !!! héten keresztül éjjel-nappal együtt voltunk, együtt sírtunk, együtt nevettünk, és hirtelen egyik pillanatról a másikra eltűntem az életéből. Hogyan tudja feldolgozni, hogy most én is cserben hagytam őt. Vajon hány napra, hány órára lesz ahhoz szüksége, hogy mindezt elfelejtse, és élvezze az új életét.

De hisz ezeket az "aggályokat" már megint ÉN kreálom magamnak, csakis én. Hiszen láthattam már elég kutyust, akik az elmúlt egy évben megfordultak nálam, hogy mennyire boldogok lesznek az új családjukkal - nélkülem.

Bizony, egy éve csinálom az ideiglenes befogadást!

Tanulnom kell még mindig.....az elengedést.....és nem vagyok jó diák.

Angyalok és kavicsok.....

Az első kutyusokkal gyakran lementem a Duna partra sétálni. Tavasz volt, szép idő, víz, friss levegő. Aztán, amikor tudtam, hogy elutazik a kutyusom, lementünk elbúcsúzni a Dunától...Egy alkalommal lenéztem a földre és megláttam a sok kavics között egy különlegesen szépet....Megszólított. Felvettem....és azt mondtam a kutyusnak, ez a kavics a tiéd lesz, és az enyém.....ezt hagyod itt emlékbe nekem.
Hazavittem, megmostam , és ráírtam a dátumot és a kutyus nevét. A következő kutyussal ugyanezt tettem. Kerestük együtt azt a Duna parti kavicsot, amelyik nekünk kiáltott :-)

Azóta is gyűjtöm a kavicsokat. Már 8 db van :-)

És hogy jönnek ide az Angyalok?

Azt pedig én adom nekik emlékbe. Egy kavicsot itt hagynak, egy angyalkát elvisznek.....

Nézzétek, milyen szépek együtt!   Angyalok és kavicsok :-)

Pántlika esete a sütőtökkel :-)

Na jó, semmi extra, csak nem jutott eszembe jobb cím :-)
Pántlika a sütőtököt is imádja :-)
A szőlőért él-hal.....a tőkéről is lelegelte, amíg felérte :-) Imádja az almát és a körtét, a banánt. Megkóstolta a birsalmát, de az nyersen nem jött be neki :-) De gondolom, majd a birsalma sajt....:-)
Na és ma....kinézte a számból a sütőtököt :-) Komolyan, én még ilyen kutyát nem láttam :-)
És tudjátok, mi a legviccesebb az egészben? Az, hogy Zeusz csodálkozó szemekkel nézte,hogy mit csinál..Éééééés, ő is kért. És meg is ette. Még a végén gyümölcs kedvelő kutya lesz belőle is :-) Valami jót is eltanul a vizsiktől :-)

Az én történetem....

Miért lettem ideiglenes gazdi? Ez az én történetem.

Számomra sokkal inkább az a kérdés, hogy miért most és miért itt? Vajon milyen erők munkálkodtak az Univerzumban, amelyek hatására az egyébként „kerek” életem, az alkotó munkám, a 4 gyerekem mellett egy reggel úgy ébredtem, hogy tudtam, ezt kell tennem….

Vajon milyen események terelték az életemet abba az irányba, hogy felülkerekedjek saját önzőségemen, és ne fordítsam el a fejem azzal az „ál” indokkal, hogy én ezt lelkileg nem tudom felvállalni.

Talán az a hatalmas fájdalom, amit öreg kutyáim elvesztése okozott az elmúlt hónapokban, vagy egy barátnőm állatmentő tevékenysége, amit évek óta csodálattal figyelek? Vagy egy váratlan találkozás, egy álom, egy elejtett szó, egy pillantás…? Vagy az a szomorúság, amit megláttam az új kutyusom szemében, aki szintén mentett?

Talán nem is számít. A lényeg az, hogy megtettem az első lépést.

Két napja ideiglenes gazdi vagyok, megérkezett hozzánk az első ideiglenesem, Mandula, a Német vizsla leányzó.

Ideiglenesen otthont adunk neki, ideiglenesen etetjük, ideiglenesen játszunk vele a kertben, ideiglenesen simizzük, ideiglenesen sétáltatjuk, ideiglenesen tanítjuk a szabályokra……és szándékosan nem írom, hogy ideiglenesen szeretjük, mert a szeretet az nem lehet ideiglenes…..az örök.

Mindent úgy teszünk vele, mint Zeusszal, a saját kutyusunkkal, csak  azzal a tudattal, hogy Mandula csak ideiglenesen él velünk, amíg nem találnak neki szerető, gondoskodó gazdit.

Ő pedig ideiglenesen követ mindenhová, mint egy árnyék ( de jó nekem!), ideiglenesen gödröt ás a kertben (majd betömöm), ideiglenesen kibontja a szemetet és kinyalogatja a tejfölös poharat ( kötöttem volna össze rendesen), ideiglenesen felborítja a virágcserepet ( rossz helyen volt), ideiglenesen lenyalogatja a mosogatógépbe bepakolt tányérokról az ételmaradékot (csuktam volna be az ajtót), ideiglenesen az étkező közepére pisil (biztosan nem vettem észre, amikor szólt, hogy szeretne kimenni), ideiglenesen nem hagy aludni éjjel……és amikor már az álmosságtól félájultan megadom magam és lecuccolok a nappali kanapéra,hogy végre megnyugodjon, nos akkor ő hálából óránként megnyalogatja az arcomat…  Persze, csak ideiglenesen

Én pedig ideiglenesen  elgondolkodom azon, hogy biztosan kellett ez nekem?

De ez már nem is kérdés, amint rám néz meleg, mandula vágású szemeivel…..és azt mondja: szeretlek!

Nem tudom, milyen élete volt korábban. Talán nem is szeretném tudni. De úgy érzem, tehetek azért, hogy szép legyen a további. Még akkor is, ha én csak  „ideiglenes” vagyok.

És ez csak az érem egyik oldala. A másik az, amit az ember kap a kutyustól. Az a mérhetetlen nagy hála egy tál ételért, egy simizésért, a puha fekhelyért, a szeretetért…..

A gyerekeim csillogó szeme, akik talán már most megértik, hogy az állatokat is tisztelni kell, gondoskodni kell róluk, felelősséggel tartozunk értük, és nem sok jobb dolog van a világon az önzetlen segítségnél.

Miért lettem ideiglenes gazdi?

Elég nagy a szívem…….kitártam!

-Andi-

Ideiglenes gazdi

 Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy...........micsoda lerágott csont, micsoda közhely ez a kezdet.....

Újra! Márc. 29-én ideiglenes gazdi lettem a Vizslamentőknél.
A lentebb olvasható bejegyzést akkor írtam a régi blogomba. Azóta már sokkal "okosabb" vagyok.
Két ideiglenes kutyusom volt, és már tudom, hogy az elengedést soha de soha nem fogom megtanulni.
Már tudom, hogy minden egyes kutyus elengedésébe belehalok..... egy kicsit. Már tudom, hogy a szívem megszakad, amikor elválok tőlük, de azt is tudom, hogy ez a világ egyik legnagyobb kalandja....
És, bár többször és több helyen leírtam, most újra megteszem. Nem hagyom abba, folytatom, mert nagy a baj.....Sok a segély kiáltás, és nem fordíthatja el az ember a fejét....Szerintem.
Talán, ez a sorsom....ez az utam....talán vezeklek valamiért......Nem tudom, de nem is fontos. A lényeg, érzem, hogy ezt kell tennem.
Úgy gondoltam, külön blogban dokumentálom az eseményeket, ez a blog csak az ideiglenes vizslácskáimról fog szólni.


Márc. 29.

Ideiglenes befogadó lettem a Vizslamentőknél :-)
Az azt jelenti, hogy kaptam ma egy mentett vizslát, Mandulát.
Befogadjuk átmenetileg, felhízlaljuk, szeretgetjük, megtanítjuk arra, hogy újra tudjon bízni az emberben...Majd elengedjük. Közben ugyanis a vizslamentők felkutatják neki a megfelelő örökbefogadó gazdit, aki jó esetben vizsla élete végéig a gondját viseli :-)
Most persze könnyen beszélek. Az elengedés biztosan kegyetlen lesz, hiszen a kutyus már ma ragaszkodik hozzánk, szeret minket, állandóan a nyomunkban van, és kéri, hogy simizzük :-) Már ma megszerettük egymást. Ha hetekig, hónapokig velünk fog élni, bármennyire is igyekszünk valamilyen távolságot tartani, az életünk részévé válik.
Az elengedés kegyetlen lesz. De esélyt adunk neki egy szép életre. És a helyére, jön majd egy másik kutyus, akinek szintén esélyt adunk, azután pedig jön a következő.....amíg csak bírjuk. És gondolom, az elengedést meg lehet tanulni. Azzal a tudattal, hogy védencünk szerető családba kerül, mi pedig újabb és újabb életeket menthetünk meg.