2014. február 23., vasárnap

Még mindig Suzy

Sokáig nem írtam, így most kicsit visszaemlékszem a Suzy-val töltött hetekre.
Nagyon kedves, bújós kutyuska. Amilyen nagy a teste, olyan nagy a lelke....  Ugyanolyan ölbe mászós, pusziosztós, mint bármelyik vizslácska.

A pórázt nehezen viselte, mondhatni, rettenetesen sétált.....úgy rángatott a póráz végén, hogy rossz volt nézni....remélem, nem is látták sokan. Viszont, ha szabadon futkározhatott a mezőn, első szóra visszament.

Egy alkalommal elvittem egyedül sétálni, Zeusz nélkül. No, akkor sokkal jobb volt a helyzet. Nem volt partner, játszótárs, olyan szépen sétált, hogy elmentünk a lakóparkba egy jó nagy körre.

Szeretett a kertben lenni. A kerítésnél barátkozott Bodzával, és állandóan játszani akart Zeusszal. Ha Zeusz nem játszott, ugatott neki, úgy hívta. Kedvenc játékuk a kötél húzogatás volt. 4 ilyen köteles játékot szedtek szét a 4 hét alatt :-)
De imádott fogócskázni a kertben. rossz volt nézni, amilyen sebességgel futottak körbe-körbe az udvaron.

Az utolsó napokban fedezte fel Zeusz ágyát :-) Sokszor feküdt benne, ha sikerült ,megelőzni Zeuszt...:-)

Zeusz szerette őt....Nem mindegyik vizslát szerette, de őt igen. Amikor Bernadett elvitte, Zeuszt bezártam a házba, hogy ne legyen vele gond, és amikor kiengedtem, rohant a kapuhoz, kerítéshez, szaglászott.....és utána szaladt a kertbe, ott is kereste mindenhol :-( Majd megszakadt a szívem....olyan szomorú volt...

Aztán pl. itt volt a drótos Zeusz esete. Kozma Évinél ideiglenesben volt egy drótos kan, Zeusz. Egy szombat vasárnapra bevállaltam, mert vidékre kellett utaznia. rossz döntés volt :-(

Szegény Zeusz, a drótos irtó kanos volt, le nem lehetett vakarni Suzyról, aki hősiesen tűrte.
Az én Zeuszom viszont nem. Olyan szörnyen féltékeny volt, hogy többször nekitámadt a drótosnak :-(
Külön kellett zárni őket, ami ugye nem egyszerű dolog nálunk....A mi Zeuszunknak kellett az előszobában aludnia az ágyában, elbarikádozva. Nappal pedig hol egyiket küldtem ki a kertbe, hol a másikat. Nehezítette a dolgot, hogy kemény fagyok voltak épp akkor, féltettem őket :-( Alig vártuk, hogy a drótos Zeusz hazamenjen....azóta már Angliában boldog gazdis kutyus, golyók nélkül :-)

Szóval, aranyos, édes kutyuska, és én nagyon boldog vagyok, hogy megismerhettem.












A drótos Zeusz :-)











Suzy / Szilva gazdis! :-)

Nem találtunk gyorsan :-(
Jöttek és mentek az érdeklődő gazdijelöltek....:-(
Valami mindhármat visszatartotta....  a nagy méret, az ugrálás, vagy nem is tudom....  Három jelölt látogatta meg, de egyikük sem vitte haza...
Nagyon el lehettem volna keseredve, de nem voltam...  Úgy éreztem, csak az vigye el Suzyt, aki igazán és nagyon-nagyon tudja őt szeretni.
Így egy péntek délelőtt megérkezett Berdanett a férjével, és eldöntötték : szeretnék őt :-)
A lelkem megnyugodott....úgy éreztem én is, jó helye lesz náluk Suzynak, végre révbe ér kicsi életkéje :-)
Még egy hétig maradt nálunk, átesett az ivartalanításon. A műtét jól sikerült, egyáltalán nem viselte meg, pedig a köldöksérv miatt némileg nagyobb vágása volt, mint kellett volna.
Másnap este már olyan fürgén szaladt sétálni, mintha mi sem történt volna...
Az udvarra nem engedhettem ki együtt őket, mert azonnal játszani, futkározni akart :-)

És aztán eljött a nagy nap, a költözés napja, ami nekem mindig nagyon szomorú....és egyben nagyon boldog nap is. Fáj a szívem, hogy elmegy a kutyusom, de boldogság tölt el, ha látom, szerető családja lesz.

Péntek, február 14. volt ez a nap. Délelőtt jött érte Bernadett. Mivel Ő nagyon rosszul utazik autóban, egy hámot kapott, amit hosszú pórázon rögzítettünk. A lehajtott üléseken, a csomagtérben utazott, de egészen előre tudott menni Bernadett nyakához :-)  Viszont, tovább nem, így a vezetésben nem akadályozta.

Rendben megérkeztek haza, Dunaújvárosba. Megkezdődött Suzy új élete.

Két tündéri kislány és Mézi, a szintén örökbefogadott vizsla keverék várták otthon, na és az apuka.
Mézi is a VM-től van, és korábban már összeismerkedtek Suzy-val.

Napi szinten kapom a híreket és a fotókat, és nagyon boldog vagyok, mert minden remekül alakul. Mézivel igazi jó tesók lettek, majd látjátok a fotókon. A kislányok pedig imádnak vele játszani, labdázni, és még az sem zavarja őket, hogy időnként a játék hevében bizony fellöki kis pajtásait :-)

Nos, részemről a történet itt véget ért. Boldog-boldog vizslaéletet kívánok ennek a csodálatos, hatalmasra nőtt leánykának, aki egy tünemény!! És azt kívánom, hogy a családjával együtt sok-sok közös élményben legyen részük, és szeressék egymást nagyon, nagyon! :-)

Indulás az új otthon, az új élet felé :-)




Megérkezett az új családtag:-)


Mézivel....


Várják a vacsit :-)

Egy hét után már ennyire szeretik egymást :-)