2012. június 27., szerda

Nadia - a 3.

Június 21-én, némi izgalom után megérkezett hozzánk Nadia, a 3. ideiglenesem.  Réka barátnőm azt mondta, a 20. kutyánál már fel sem veszem......az elengedés nehézségeit :-)  Így aztán sürgetem, hogy minél hamarabb elérjem a 20-at........mielőtt belepusztulok :-)))

Nadiát Szombathelyről érkezett a Fekete István menhelyről. 9 hónapos Magyar Vizsla lányka. Rövidke élete nem volt felhőtlen. Drótos vizsla alomba született......de ő nem drótos, így "selejtes"-nek tekintendő a tenyésztő részéről. Ezért aztán örökbe adta valakinek. Egy vadásznak....Akinél egy hónapot sem töltött, és visszaadta.  Illetve, mindez a menhelyen keresztül történt. Nem tudom, szegénykémnek mi lehetett a bűne, mert egy tüneményes kutyus.

Nos, Szombathelyen várta, hogy felhozzák Budapestre, hozzám. Akkor már tudtuk, hogy én leszek az ideiglenese. De nem akart összejönni a dolog. Először nem fért be a fuvaros autójába, egy hét múlva elromlott az autó....:-( Én viszont készültem a Balatonhoz, így egyre aggasztóbb volt, hogyan jut el hozzám a kutyus úgy, hogy még egy állatorvosi látogatás is beleférjen. Ekkor kértek segítséget a lányok a FB-on, hogy valaki hozza fel Bp-re. És képzeljétek, akadt jelentkező! Bevallom, én magam sem bíztam ebben, hogy léteznek olyan emberek, akik ismeretlenül felajánlják, hogy egy idegen kutyát betesznek az autójukba és elhozzák egészen házig. DE léteznek!! Kata, a kedves , kutyaszerető fiatal lány felvállalta ezt, és csütörtök délután megérkeztek hozzánk.  Nem győzöm eleget hangoztatni, hogy milyen hálás vagyok érte! Azóta is tartjuk a kapcsolatot vele, és boldog vagyok, hogy megismertem. Az utóbbi fél évben hihetetlen értékes kapcsolatokkal lettem gazdagabb, és ez nagyon-nagyon jó....

Nadia rettenetesen félt. Amint beengedtük az udvarra, azonnal elmenekült a kert leghátsó sarkába, a legsötétebb bokor alá......Megközelíteni sem tudtuk, mert "menekült" tovább..... Bevallom, én még ilyen esettel nem találkoztam. Igaz, ő a 4. mentett kutya ( Zeusz is az) az életemben, szóval nincs nagy tapasztalatom, de döbbenetes volt......Természetes, hogy azonnal arra gondolt az ember, hogy mit tettek vele, amiért ennyire bizalmatlan és ennyire fél.....
A kicsi fiaimnak sikerült lassan megközelíteni, és Kata is meg tudta simogatni búcsúzóul.....Aztán ott maradt velünk. Mit mondjak, az első nap nagyon vicces volt......vagy inkább elkeserítő...:-(   Menekült előlünk. Semmit nem fogadott el. Zeusszal ugyan ismerkedett, de csak módjával. A hangját sem hallottuk......( napokkal később hallottuk csak ugatni)    Késő délután evett egy keveset, főtt ételt, amit éjjel sikeresen ki is hányt :-(
Mondanom sem kell, alig tudták a fiúk megfogni, hogy éjszakára bevigyük a házba. A kapun többször megpróbált kiszökni....egyszer sikerült is neki. :-)  Viszont szívesen elment sétálni.

Az első éjszaka zűrös volt. Egyfolytában járkált, nem akart lefeküdni.....
Másnap utaztunk, de előtte még átvittem állatorvoshoz. Nagyon szépen, türelmesen viselkedett, de nagyon félt, remegett....Azt hittem, ott "összemelegszünk", hiszen érezhette, hogy mennyire szeretem és vigyázok rá. De ez még kevés volt neki....
Megérkeztünk a Balatonhoz, és első dolga a kert végében a mogyoró bokor legmélyének "felderítése" volt. Oda fészkelte be magát, és ki nem lehetett csalni onnan, még ennivalóval sem.

Aztán éltük az életünket, és egyszer-egyszer azt vettük észre, hogy kiszalad, megközelít minket, de már fut is vissza a "biztonságba"......:-)   Hagytuk. Időre volt szüksége. Az egyetlen dolog, amivel elő lehetett csalni, a póráz volt :-)  Az, hogy mennek sétálni.....

Napok teltek el, amiket úgy tudok jellemezni, hogy "egyre közelebb" :-)   Kezdtük elnyerni a bizalmát. Kezdte elhinni, hogy ezek a kezek már nem bántják, hanem enni adnak neki és simizni szeretnék.....

Egyre gyakrabban odajött hozzánk, egyre jobban eszik....Többynire tápot adok neki, mert a csirkét egy másik alkalommal is kihányta, és azt hiszem, nem is ismeri, mert nem nagyon akarja elfogadni....Tegnap főztem neki külön rizst és zöldséget, és egy darab far-hátat rátettem. Megette, és benne maradt.....Ma már reggelizett tápot, ebédre próbálok megint egy kis főtt ételt.

Ma szerda van. Már nem bújik el. Itt heverészik előttem a teraszon Zeusszal. Napoznak :-)
Már nem menekül, ha a kezünket nyújtjuk felé......Már sír, ha elmegyünk itthonról, és ketten maradnak Zeusszal :-) Már úgy alszanak éjjel, hogy összebújnak. Már bejön a szobámba és megnyalogatja a lábamat, ha kilóg a takaró alól :-)   Sínen vagyunk!  Újra tud bízni az emberben! Elhiszi, hogy szeretik őt!!!!

Nem tudom, mi lehetett a bűne....Semmi rosszat nem csinál. Napközben is nyugodt, sokat heverészik. Imád botokat rágcsálni.  Persze, néha hatalmas hancúrt levágnak Zeusszal, de hát ez teljesen természetes. Nadia még csak 9 hónapos! Gyerek! Természetes, hogy játszani kell vele. De szót fogad. És amikor éjjel egy órakor (vagy hajnal 4-kor) támad kedvük birkózni a nappaliban, és én erre ébredek, és morcosan rájuk szólok, hogy elég, helyedre!!.....akkor szó nélkül visszafekszik.....és alszunk tovább.:-)

Nagyon szeretném, ha olyan családja lenne neki, akik nagyon szeretik őt, mert igazán csodálatos kis lény.

Mutatok néhány fotót, és most utol értem magam. Megpróbálom folyamatosan dokumentálni az eseményeket.

Igazad van Ildi, én sem bírom ezt érzelmileg. De csinálom, mert már benne vagyok nyakig. Innen már nincs visszaút, azt hiszem. Ő már a 3., akinek esélyt adok az életre....  Lehetne persze azt mondani, hogy csinálja más....Szerintem ez senkinek sem könnyű. Mindenki szenved az elengedéskor. Hiszen ha nem szeretnénk a kutyákat, nem is vállalnánk ezt.
Túléltem a Mandula és Jana elengedését, túl fogom élni a Nadia-ét is. És ahogy Áron fiam mondta,a kutyusok  is túlélik.........Esélyt kapnak egy szép, boldog kutyaéletre :-)







2012. június 25., hétfő

Még képek Janáról...






Jana új családjában

Napokig nem kaptam semmi hírt Janáról :-( Csak annyit, hogy jól van, minden rendben. Naponta "zaklattam" a vizslás lányokat, de nem tudtak mit tenni. Ők is kérték, írtak a Német állatvédőknek, de hiába.....Ez nagyon elszomorított :-(   Aztán végre érkezett fotó. Nézzétek!



Tegnap pedig ezt a kedves levelet kaptam a Német állatvédőktől:


Dear Andrea,
 
Judit told me that you are sad  that Jana is going to Germany!
 
Please,don´t be sad--Jana stays at a real good place. Her Owner is a 60 year old man who is at home all day long...he takes big walks with her and she is always on his side. He loves her really a lot.
 
Sometimes he workes at a Cartbahn---for about 3 hours. In this time Jana is playing with her Vizslafriend in the garden.
 
I promise you,i`ll sent you pictures asap...
 
Don`t be upsad...We need you and you´ve done a great and wonderful job for Jana...Be sure--she will never forget.
 
Greetings 
 
Nicole and CJ
 
 
 
Most egy kicsit nyugodtabb a lelkem.......már csak azért is, mert néhány napja itt az újabb védenc, Nadia  :-)

Az utazás Junius 9.

Édes kicsi vizslácskámat, Janácskát, tegnap elvitték Németországba :-(
Most nevetnem kellene, hiszen sínen van az élete.....lesz új családja.....boldogan élhet, ki tudja meddig....És én segítettem neki ebben, hogy 4,5 hétig szerettem, gondoztam....
Ez így igaz, mégis, a bánatom hatalmas...Nagyon-nagyon megszerettem ezt a kis vizslát. Annyira bújós volt, annyira édes volt, szeretetre vágyott és rengeteg szeretetet adott. Egy csodálatos kis élőlény...És elment ....Soha többé nem fogom látni :-(
Rengeteg puszikát adott nap mint nap, a kezemet harapdálta, de finoman, merő szeretetből :-)  És Zeuszt csókolgatta állandóan.....Zeusz pedig türelmesen viselte a kis hebrencs lányka dolgait :-)
Tegnap be kellett vinnem a városba, egy találkozó helyre. 4 vizsla utazott a Vizslamentőktől, de mentek más kutyák is. Jana érezhetett valamit. Szomorú volt és haragudott rám.....Hiába guggoltam le hozzá, nem adott puszit.....a szemében mérhetetlen nagy szomorúság volt.....nem harapdálta a kezemet tovább....Keservesen teltek a percek....
Megérkeztek a Németek, megkezdődött a beszállás.....Evelin elintézte nekem, hogy mi legyünk az utolsók.....így a legvégső időig együtt lehettünk.....Jana nézte, ahogy teszik be a kutyákat a ketrecekbe egymás után.....és akkor már megértette.....egészen biztos vagyok benne...:-(  És nem akart haraggal elmenni, nem akarta, hogy még jobban szenvedjek, hiszen látta, hogy potyognak a könnyeim :-(
Hanyatt feküdt, ahogy szokott, hogy simogassam a pociját.....majd pedig......és most nagyon figyeljetek!  Ahogy guggoltam mellette, a lábamra fektette a szomorú buksiját......és percekig így maradtunk....Mintha azt mondta volna, ne sírj mami!!!   Soha-soha nem fogom elfelejteni ezeket a perceket....:-(
Aztán menni kellett....Én tettem be a ketrecbe....Nem értette, miért?? Miért, miért, miért?????  Hiszen ő annyira jó volt, és annyira szeretett minket.....és megint mennie kell.....már hányadszor.....
Kértem, ne haragudjon rám!! Mindig nagyon fogom szeretni, és soha nem felejtem el....Csak remélni tudom, hogy ő viszont elfelejt engem .... És boldog lesz az új családjában....
A hátsó ajtónál volt a ketrece. Az utolsó pillanatig láttam a kicsi fejét, ahogy néz rám....Azt hittem, bele pusztulok ....:-((
Ma éjjel éreztem, ahogy feláll mellém, és megnyalja az arcomat.....éreztem a szagát.....  Reggel kaptam értesítést, hogy megérkeztek. De azóta sajnos semmi hír, se fotó, se e-mail az új családtól. Csak remélni tudom, hogy hamar beilleszkedik.

Látom, ez lesz. Minden vizslácska elengedésébe egy kicsit belehalok....:-(  De nem hagyom abba, mondjon bárki bármit....Folytatom, mert segítségre van szükség, és segítenem  kell.

Ez egy sírós bejegyzés, sorry!  :-(((

Az utolsó közös utunk :-(





Utazás


Még mindig Jana

Nagyon-nagyon szerettem-szeretem. Amit tudni kell még róla. Jana nagyon szépen evett, nem falta fel a Zeusz ennivalóját, így tudtam őket együtt etetni. Ami azért nekem nagy könnyebbség volt.  Viszont valami rejtélyes okból roppant mód vonzódott a textilekhez :-)  Áron kedvenc Miki egeres pólójába design-os lyukakat rágcsált :-)  Eltette emlékbe, lehet, egyszer lefotózom :-) De az én ruháimat is csípte :-)  Egy szép kis fehér felső lett az áldozat...:-(  Ráadásul vadi új volt, egyetlen egyszer sem viseltem :-( Ezen kívül a Zeusz ágyának a rongyait is cafatokra rágta :-(   Ja, és persze ő is kizavarta Zeuszt az ágyból...:-( Csakúgy, mint Mandula. Ez a nagy mamlasz meg szó nélkül tűrte :-(  Vagy csak egyszerűen ilyen előzékeny a hölgyekkel szemben :-) Jana nem lopkodott a konyhában. Szaglászott a szekrény körül, de soha nem állt két lábra, és nem próbált meg semmit lelopni. Jól nevelt kutyus volt.  A szeretetét leginkább úgy mutatta ki, hogy csóválta a farekát.....De olyan hatalmas erővel, hogy néha konkrétan fájt, ha a csupasz lábszárunkat érte.....És attól féltünk, hogy egyszer eltöri a farkát :-)  Az első néhány nap után összebarátkozott Zeusszal, és hatalmasakat játszottak. Zeusz arcát is harapdálta :-)   Azt hiszem, talán le is fotóztam. Rendszeresen feljött az emeletre hozzám..Lefeküdt a szőnyegre mellém, és amíg én a gépnél ültem éjjel, ő is ott aludt....Aztán lement a helyére. Úgy értem, a Zeusz helyére :-)   Mert addig-addig ügyeskedett, amíg sikerült Zeuszt kitúrnia az ágyból :-)   Az utolsó napokon pedig reggel is feljött ébreszteni minket :-)   Hozzám is bejött, és a kicsikhez is :-)   Imádtam. Tüneményes kutyus :-)   Ha csak tehette, szinte felmászott, felkapaszkodott az ölembe, és puszit adott....nyalogatta az arcomat. :-)
Szeretett botozni :-)  Később tudatosult bennünk, hogy nem is adtunk neki labdát....Ugyanis Mandula mind szétrágta :-)  Nem volt labda a háznál, nekünk meg eszünkbe sem jutott, hogy vegyünk :-)

Ez jutott most eszembe hirtelen, majd még pótolom. Amikor már tudtam, hogy június 9-én utazik, egyre jobban fájt a szívem.....  Arra gondoltam, megtartanám.....Annyi de annyi szeretetet kaptam tőle, és a fiúk súlyosbították a helyzetemet azzal, hogy állandóan mondogatták, úgy szeret engem a kicsi, mint az anyukáját. És Janának lesz a legrosszabb, hogy tőlem elszakítják :-(  El lehet képzelni, mit éreztem. Pedig ez nem is így van. Nyilván, ha egy másik családban is szeretettel fogadják, hamar beszokik....De ezt aztán lehet mondani a fájó anyai szívnek,,,,:-)









Jana május 27.



Janácska túl az ivartalanításon, tölcsérben :-(


Sajnos, most nem mennek olyan simán a dolgok. A 2. napon a sebéből véres víz folyt ki, egy tenyérnyi tócsában. Szaladtam vele orvoshoz...Vérsavó, a bőr alatt gyűlt össze. Kinyomkodták.... Ma este kontrollra kellett mennünk,,,,,sajnos, megint volt bőven, ma is kinyomkodták...UH-al is megnézték, szerencsére nem befelé vérzik. Két nap múlva megint kontroll :-(   Szegénykém, jól megszenved :-( Amúgy nem olyan szomorú, mint a kép alapján gondolnánk....Maga a tölcsér sokkal jobban zavarja. Vidám, sőt, túl sokat ugra -bugrál....  Szépen eszik, minden rendben van vele. Csak ez a nyomi seb :-(

Jana-a ketteske :-) május 8.

Még ki sem hevertem Mandulám elköltözését, máris megérkezett az újabb "mentésre váró" :-)
Aki nem jár a FB-on, annak most bemutatom JANA-t, a 2-3 év körüli "bolondos" magyar vizslalánykát :-)

Janát a kalocsai gyepiről hozták a lányok, útközben megálltak ásványvizet venni :-)  Így lett a neve JANA :-)   ( még szerencse, hogy nem naturaquát vettek :-))
Jana tüneményes, bohókás kutyus. Gyönyörűen alszik, szépen eszik, úgy sétál pórázon, ahogy a nagy könyvben le van írva.....mindig csak mellettem.....nem előz meg. Viszont úgy iszik, mint egy malac :-)  Kilötyböli a vizet, úszik minden körülötte..:-) És szörnyen büdös :-)  Ezért aztán holnap fürdés lesz. Csak ezt még ő nem tudja :-)
Nagyon játékos és nagyon barátságos. Csak sajnos Zeusszal nem akar játszani, ezért Zeusz nagyon szomorú :-(

Mit gondoltok, mit csináltam ma a teraszon, amiért Jana annyira szeretett?? :-)


( jégkrémet nyalogattam :-)))

Az új otthon...




Mandula Szegedre utazott Györgyivel, új gazdijával, új otthonába. Voltak nehézségek. Lili, a beagle nehezen akarta elfogadni Mandulát. Valószínűleg féltékeny volt, ezért ment a civakodás.....Bízom benne, hogy azért lassan megbarátkoznak. Györgyivel azóta is tartjuk a kapcsolatot, ami nagyon jó.....Tudom, bármikor meglátogathatnám Mandulát.....de soha nem fogom. Az a típus vagyok, aki soha de soha nem tud visszanézni....Megyek tovább, előre....A múlt elmúlt, maradjon meg a lelkemben szép emlékként.....
Néhány fotó új otthonából:

2012. június 13., szerda

04.30.

A középső láncszem....

Ez voltam én. A Vizslamentők kimentették, a végleges gazdi örökbe fogadta, és én voltam a középső láncszem, az ideiglenes

Mit érzek most??  Fáj. Nagyon fáj. A torkomban gombóc, a mellkasom szorít, tele bőgtem már egy százas csomag papírzsepit… .
Elment. Ennyi volt. Alig több, mint 4  hét volt a mi közös nagy kalandunk….
Mert az volt. Nagy kaland. Beengedni az otthonunkba egy szedett-vedett, vézna, zaklatott , idegen kis ebet. Megismerni, elfogadni, gondozni, és szeretni….Nagyon szeretni.

Felvállalni a középső láncszem szerepét. Nem az enyém volt, és nem is az enyém lesz…
Csak MOST az enyém. Nem tudni meddig. De addig nagyon az enyém. Ezzel a tudattal kelni és feküdni nap nap után, nem könnyű.

És ma eljött ez a nap. Az elválás, az elengedés napja.
Számoltuk a perceket, lassítottuk az órákat…..de az idő könyörtelenül haladt…..és a végleges gazdi ( Györgyi) becsöngetett a kapun…

Ismerkedés, hosszas beszélgetés után már tudtuk, Mandula nagyon jó helyre fog kerülni.
Az ÉLET, bizony, csupa nagy betűvel, néha furcsa dolgokat tud produkálni. Györgyivel rövid idő alatt egy hullámhosszra hangolódtunk, és amikor a Nyugati Pályaudvar parkolójában , vörösre sírt szemekkel elbúcsúztam tőlük, úgy éreztem, ezer éve ismerem Őt, és a lehető legjobb helyen lesz nála az én kicsi Mandulám.

Drága kicsi Mandula!  Boldog gazdis életet kívánunk neked! Soha nem fogunk elfelejteni, és boldog vagyok, hogy a „mamid” lehettem néhány hétig! A nyakörvedre akasztott Angyalkám, ami eddig a telefonomat díszítette, vigyázzon rád minden percben!! Szeretlek!

Ma egy kicsit duplán haltam meg. Ma van a születésnapom :-(

04.25.

Mandula 4 hete van nálunk. Szeretjük :-)  Kis bolond, és még most is mindent lelop a konyha pultról, ami ehető.....és ami nem :-(
Ma volt az ivartalanítása, és a köldöksérv megoperálása. Ami nem is köldök sérv....hanem egy daganat :-(   Most megy szövettanra. Most izgulhatok 2 hétig.
Emlékeztek? Bercikém daganatba halt bele, Zeusz daganattal indított....és most ez a kicsike is???? Mi ez?? Valami átok?? Azért én nagyon pozitívan fogom sulykolni magamba, hogy jó indulatú....Mi más is lehetne??  Ez a kis kutyu igazán megérdemelne egy szép jövőt, szerető gazdi mellett.
Szóval, ma éjjel a kanapén alszom megint, hogy figyeljek rá. Holnap aztán kontroll és infúzió.
Majd túl leszünk ezen is :-)

Az én történetem....

Miért lettem ideiglenes gazdi? Ez az én történetem.
Számomra sokkal inkább az a kérdés, hogy miért most és miért itt? Vajon milyen erők munkálkodtak az Univerzumban, amelyek hatására az egyébként „kerek” életem, az alkotó munkám, a 4 gyerekem mellett egy reggel úgy ébredtem, hogy tudtam, ezt kell tennem….
Vajon milyen események terelték az életemet abba az irányba, hogy felülkerekedjek saját önzőségemen, és ne fordítsam el a fejem azzal az „ál” indokkal, hogy én ezt lelkileg nem tudom felvállalni.
Talán az a hatalmas fájdalom, amit öreg kutyáim elvesztése okozott az elmúlt hónapokban, vagy egy barátnőm állatmentő tevékenysége, amit évek óta csodálattal figyelek? Vagy egy váratlan találkozás, egy álom, egy elejtett szó, egy pillantás…? Vagy az a szomorúság, amit megláttam az új kutyusom szemében, aki szintén mentett?
Talán nem is számít. A lényeg az, hogy megtettem az első lépést.
Két napja ideiglenes gazdi vagyok, megérkezett hozzánk az első ideiglenesem, Mandula, a Német vizsla leányzó. :)
Ideiglenesen otthont adunk neki, ideiglenesen etetjük, ideiglenesen játszunk vele a kertben, ideiglenesen simizzük, ideiglenesen sétáltatjuk, ideiglenesen tanítjuk a szabályokra……és szándékosan nem írom, hogy ideiglenesen szeretjük, mert a szeretet az nem lehet ideiglenes…..az örök.
Mindent úgy teszünk vele, mint Zeusszal, a saját kutyusunkkal, csak  azzal a tudattal, hogy Mandula csak ideiglenesen él velünk, amíg nem találnak neki szerető, gondoskodó gazdit.
Ő pedig ideiglenesen követ mindenhová, mint egy árnyék ( de jó nekem!), ideiglenesen gödröt ás a kertben (majd betömöm), ideiglenesen kibontja a szemetet és kinyalogatja a tejfölös poharat ( kötöttem volna össze rendesen), ideiglenesen felborítja a virágcserepet ( rossz helyen volt), ideiglenesen lenyalogatja a mosogatógépbe bepakolt tányérokról az ételmaradékot (csuktam volna be az ajtót), ideiglenesen az étkező közepére pisil (biztosan nem vettem észre, amikor szólt, hogy szeretne kimenni), ideiglenesen nem hagy aludni éjjel……és amikor már az álmosságtól félájultan megadom magam és lecuccolok a nappali kanapéra,hogy végre megnyugodjon, nos akkor ő hálából óránként megnyalogatja az arcomat…  Persze, csak ideiglenesen :)
Én pedig ideiglenesen  elgondolkodom azon, hogy biztosan kellett ez nekem?
De ez már nem is kérdés, amint rám néz meleg, mandula vágású szemeivel…..és azt mondja: szeretlek!
Nem tudom, milyen élete volt korábban. Talán nem is szeretném tudni. De úgy érzem, tehetek azért, hogy szép legyen a további. Még akkor is, ha én csak  „ideiglenes” vagyok.
És ez csak az érem egyik oldala. A másik az, amit az ember kap a kutyustól. Az a mérhetetlen nagy hála egy tál ételért, egy simizésért, a puha fekhelyért, a szeretetért…..
A gyerekeim csillogó szeme, akik talán már most megértik, hogy az állatokat is tisztelni kell, gondoskodni kell róluk, felelősséggel tartozunk értük, és nem sok jobb dolog van a világon az önzetlen segítségnél.
Miért lettem ideiglenes gazdi?
Elég nagy a szívem…….kitártam! :)
-Andi-

Az első napok....

Na az az első éjszaka nem volt olyan rózsás, ahogy gondoltam :-)
Éjfél körül ugyanis Mandula felkelt, átmászott a barikádon és csinálta a fesztivált :-)
Amikor már nem bírtam tovább, lecuccoltam a nappaliba és a kanapén próbáltam aludni, hátha akkor megnyugszik. Meg is nyugodott, de hálából óránként megnyalogatta az arcomat :-)
Szép éjszakám volt :-)
Egyébként, köszöni, jól van. Szépen eszik. Mit eszik, zabál!! :-)  Naponta többször adok neki keveset...
Játszani imád, Zeusszal és a gyerekekkel sokat rohangál a kertben. Sétáltunk is kétszer tegnap, nagyon rendesen viselkedett.
És persze, el nem mozdul mellőlem :-)  Ahol vagyok, ő ott fekszik, és ahová megyek, jön utánam :-)  De mindenkivel jól kijön, hiszen mindnyájan szeretjük.
Ma azért sok rosszaságot csinált, ugyanis lépten-nyomon jön fel a lépcsőn az emeletre, amit nem szabad....  A másik rossz szokása pedig az lett hirtelen, hogy nem akar kint maradni az udvaron, szinte azonnal el kezdi kaparni az ajtót :-(  Pedig Zeusszal a jó időben nyugodtan kint maradhatna.
Amúgy valóban nagyon okos. Érti, hogy mit jelent a nem, és hallgat a nevére 2 nap után.
Az a baj, már most nagyon szeretjük.....de muszáj lesz elengedni, mert......mert utána jön majd egy következő "rászoruló" . Majd lesz valahogy....

Mandula - az első nap

Márc. 29-én délután 3 órakor megérkezett hozzánk az első védencem, Mandula.
Kecskeméti gyepiről mentették, amit tudni lehet róla:  4-5 éves szuka, az utcán kóborolt, ki tudja, mióta. A fülében van tetoválás, így a tenyésztőt megtalálták, de nem tudta megmondani, hogy kinek adta el a kutyust. Gazdi nem kereste :-(  Így 28 nap után a Vizslamentők vették gondozásba, én pedig, mint ideiglenes befogadó, magunkhoz.
Nagyon barátságos volt, ahogy megérkezett. Csont sovány ugyan, a bordái kilátszanak, de vidám és jókedvű kutyus. Zeusszal azonnal összebarátkozott és szaladtak a kertbe játszani....Csak a kicsi fiaim voltak akkor itthon, de őket is azonnal levette a lábáról.
Órákig tartó játék és rohangálás kezdődött a kertben, egy pillanatra nem akart megállni..:-)  A labdát imádja, de nem tudja, hogyan kell használni :-)  Szalad, ugrál érte, de ha megkaparintja, nem lehet elvenni tőle :-)  Megjegyzem, Zeusz ugyanezt csinálja:-)
Látszott rajta, hogy nagyon éhes...:-( Mindenhol kaját szaglászott. És volt, hogy talált is :-) Ugyanis Zeusz nagy előszeretettel ássa el a kenyér darabokat a kertben :-(   Nesze neked, kert!
Később megetettem, persze csak módjával, hiszen nem lehet nagy hirtelen teletömni. Majd apránként, több részletben.....Far-hát, sok zöldség volt a mai menü...rizzsel :-)
Pillanatok alatt felfalta, amit elé tettem:-) Aztán fél óráig nyalogatta még a tálat :-)
Nagyon barátságos volt mindenkivel. Lassan a család többi tagja is megérkezett, azonnal szaladt mindenkihez ismerkedni. Nem fél az embertől. Nagyon bújós. Ma az egész estém azzal ment el, hogy simiztem :-) És persze Zeuszt is, mert bár nagyon élvezi, hogy van egy játszótársa, de baromi féltékeny :-( Még jó, hogy két kezem van, és kétfelé tudtam simizni egyszerre :-)  Ez hihetetlen, komolyan mondom!! Ha látnátok, ahogyan tolták el a másikat, hogy ők kerüljenek minél közelebb...
Nagyon hamar kiérdemeltem, hogy puszit kapjak :-) És nagyon-nagyon igényli a simogatást. Élvezte a nagy társaságot, amikor már a család teljes létszámmal előállt :-)
Este volt némi kis összezördülésünk, mert nem akart lefeküdni. Illetve lefeküdt, de amint valaki arra járt, felugrott, ellökte, átugrotta a barikádot, ami az előszoba ajtónál le van téve.....Leszidtam, hogy azt tiszteletben kell tartani, hogy éjszaka nem jöhetnek be a nappaliba.....De majd megtanulja...:-)
Azt gondolom, nagyon okos kutyus. Szerintem a szófogadással sem lesz gond, csak ugye most hirtelen minden más....
Új környezet, új emberek, kaja, játék, sok-sok simizés, pihe-puha ágyikó.....kicsi lelke biztosan nem érti, mi történt hirtelen....
Most alszanak :-) Fárasztó nap volt a mai :-)
Kicsi Mandula, remélem találnak neked szerető családot, mert nagyon megérdemled!!





Ideiglenes gazdi

 Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy...........micsoda lerágott csont, micsoda közhely ez a kezdet.....

Újra! Márc. 29-én ideiglenes gazdi lettem a Vizslamentőknél.
A lentebb olvasható bejegyzést akkor írtam a régi blogomba. Azóta már sokkal "okosabb" vagyok.
Két ideiglenes kutyusom volt, és már tudom, hogy az elengedést soha de soha nem fogom megtanulni.
Már tudom, hogy minden egyes kutyus elengedésébe belehalok..... egy kicsit. Már tudom, hogy a szívem megszakad, amikor elválok tőlük, de azt is tudom, hogy ez a világ egyik legnagyobb kalandja....
És, bár többször és több helyen leírtam, most újra megteszem. Nem hagyom abba, folytatom, mert nagy a baj.....Sok a segély kiáltás, és nem fordíthatja el az ember a fejét....Szerintem.
Talán, ez a sorsom....ez az utam....talán vezeklek valamiért......Nem tudom, de nem is fontos. A lényeg, érzem, hogy ezt kell tennem.
Úgy gondoltam, külön blogban dokumentálom az eseményeket, ez a blog csak az ideiglenes vizslácskáimról fog szólni.


Márc. 29.

Ideiglenes befogadó lettem a Vizslamentőknél :-)
Az azt jelenti, hogy kaptam ma egy mentett vizslát, Mandulát.
Befogadjuk átmenetileg, felhízlaljuk, szeretgetjük, megtanítjuk arra, hogy újra tudjon bízni az emberben...Majd elengedjük. Közben ugyanis a vizslamentők felkutatják neki a megfelelő örökbefogadó gazdit, aki jó esetben vizsla élete végéig a gondját viseli :-)
Most persze könnyen beszélek. Az elengedés biztosan kegyetlen lesz, hiszen a kutyus már ma ragaszkodik hozzánk, szeret minket, állandóan a nyomunkban van, és kéri, hogy simizzük :-) Már ma megszerettük egymást. Ha hetekig, hónapokig velünk fog élni, bármennyire is igyekszünk valamilyen távolságot tartani, az életünk részévé válik.
Az elengedés kegyetlen lesz. De esélyt adunk neki egy szép életre. És a helyére, jön majd egy másik kutyus, akinek szintén esélyt adunk, azután pedig jön a következő.....amíg csak bírjuk. És gondolom, az elengedést meg lehet tanulni. Azzal a tudattal, hogy védencünk szerető családba kerül, mi pedig újabb és újabb életeket menthetünk meg.