Ideiglenes gazdi

 Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy...........micsoda lerágott csont, micsoda közhely ez a kezdet.....

Újra! Márc. 29-én ideiglenes gazdi lettem a Vizslamentőknél.
A lentebb olvasható bejegyzést akkor írtam a régi blogomba. Azóta már sokkal "okosabb" vagyok.
Két ideiglenes kutyusom volt, és már tudom, hogy az elengedést soha de soha nem fogom megtanulni.
Már tudom, hogy minden egyes kutyus elengedésébe belehalok..... egy kicsit. Már tudom, hogy a szívem megszakad, amikor elválok tőlük, de azt is tudom, hogy ez a világ egyik legnagyobb kalandja....
És, bár többször és több helyen leírtam, most újra megteszem. Nem hagyom abba, folytatom, mert nagy a baj.....Sok a segély kiáltás, és nem fordíthatja el az ember a fejét....Szerintem.
Talán, ez a sorsom....ez az utam....talán vezeklek valamiért......Nem tudom, de nem is fontos. A lényeg, érzem, hogy ezt kell tennem.
Úgy gondoltam, külön blogban dokumentálom az eseményeket, ez a blog csak az ideiglenes vizslácskáimról fog szólni.


Márc. 29.

Ideiglenes befogadó lettem a Vizslamentőknél :-)
Az azt jelenti, hogy kaptam ma egy mentett vizslát, Mandulát.
Befogadjuk átmenetileg, felhízlaljuk, szeretgetjük, megtanítjuk arra, hogy újra tudjon bízni az emberben...Majd elengedjük. Közben ugyanis a vizslamentők felkutatják neki a megfelelő örökbefogadó gazdit, aki jó esetben vizsla élete végéig a gondját viseli :-)
Most persze könnyen beszélek. Az elengedés biztosan kegyetlen lesz, hiszen a kutyus már ma ragaszkodik hozzánk, szeret minket, állandóan a nyomunkban van, és kéri, hogy simizzük :-) Már ma megszerettük egymást. Ha hetekig, hónapokig velünk fog élni, bármennyire is igyekszünk valamilyen távolságot tartani, az életünk részévé válik.
Az elengedés kegyetlen lesz. De esélyt adunk neki egy szép életre. És a helyére, jön majd egy másik kutyus, akinek szintén esélyt adunk, azután pedig jön a következő.....amíg csak bírjuk. És gondolom, az elengedést meg lehet tanulni. Azzal a tudattal, hogy védencünk szerető családba kerül, mi pedig újabb és újabb életeket menthetünk meg.