2013. július 19., péntek

Sánti/Reba fotók

Jó látni :-)







Böske, a nagy (légy) vadász :-))



Ez ugyan nem látszik egyik képen sem, csak úgy mondom....Állandóan vadászik minden repülő objektumra :-)  Persze, féltem, nehogy egy darazsat vadásszon le :-(

Bambusszal az élet :-)

Nos, vasárnap visszajöttünk a Balatonhoz a 4 fiúval, 3 kutyával :-)
Jól vagyunk. Böske ugyan kedd reggel megharapta Bambusz orrát, mert szegénykém bemerészkedett reggel a fiúk szobájába. :-(  Kíváncsi volt. De rosszkor tette, mert Böske éppen Tomi ágyában feküdt és a veszélyt észlelve azonnal nekiugrott a kicsinek :-(  Jól megszidtam és igyekeztem nem szeretgetni egy darabig. Azóta csend van. Még az is előfordul, hogy egymás mellett fekszenek a szivacson. Viszont nem merem őket egyedül hagyni, ha mind elmegyünk fürödni, akkor Böske a házban marad bezárva. Azért ő, mert nem tesz kárt semmiben, és amúgy is szívesen heverészik idebent.

Bambusz jó kislány. Szót fogad, és csak néha ás a kertben :-) De ha rászólunk, abbahagyja. Egyre
szebben sétál pórázon, gyakoroljuk. Azt hiszem, hallgat már a nevére, de a "gyere ide" felszólításra mindenképpen. Nagyon rosszul eszik. Illetve alig eszik valamit. Csak csipeget. Nem tudom, min élt, de leginkább a kenyeret eszi meg. A zöldségegek nem, a rizst nem, a száraz tápot sem. Ma az embereknek készült lasagne-ből kapott  ( Istenem, Bercikém mennyire imádta!!!  Ez volt halála előtti napon az utolsó vacsija is, annyira szerettem volna kedveskedni neki ), és azt sem ette meg . Kinyalogatta a husit, a szaftot, de a tészta maradt. Szerintem szemmel láthatóan fogyott, mióta nálunk van. Ez elég durva. Volt már olyan kutyám, aki nem ismerte a házi kosztot, de 2-3 nap után már imádta. De ilyen, aki ennyire semmit sem szeret, még nem.

A másik kellemetlen dolog, hogy imádja a cipőket, papucsokat :-(  Na nem hordani,......megenni!! Két pár papucs ( Tomié és az enyém), és két pár könnyű, nyári cipőm látta kárát eddig :-(  Na jó, az egyik cipőért nem nagy kár, mert ugyis kicsi volt, és csak a kertben tudtam rövid ideig viselni, oda meg így is jó. De a másik egy vászon cipő volt, amit viszont nagyon szerettem....  Olyan hihetetlen szemtelenséggel teszi mindezt, hogy képes észrevétlenül a mellettem heverő cipőt a szájába venni és elosonni vele....Szóval, pakolni kell, eldugdosni előle.

Nem szeret sokáig aludni. Minden reggel fél 7-kor közli, hogy ő bizony kialudta magát :-(  Ezt rosszul viselem, különösen itt a Balatonnál. Ilyenkor kinyitom résnyire az ajtót, hogy ők ki-be tudjanak közlekedni, és még visszafekszem kicsit szundikálni :-)

Ettől eltekintve nagyon cuki kutyuska, semmi baj nincs vele, tényleg.
Zeusszal hatalmasakat játszanak, birkóznak.  A kertben is imád futkározni, és vadászik a pillangókra :-(  Az orra mindig a földön van, azt hiszem, remek vadászkutya lenne belőle.



Úton a Balatonhoz. A lábamnál ült......eleinte...


.....majd szép lassan felmászott az ölembe :-)
De legalább nyugodtan ült, és nem taposott meg, mint Rozsdi.



Első közös séta a Balatonnál.


Ő is ölben ülő vizsla :-))

Böskével :-)  Jó nagy az a párna, de azért kicsit feszült voltam....:-)


Na, megyünk sétálni?

 Játééééék....




Meleg van.....jó az árnyékban, hideg kövön feküdni :-)



2013. július 12., péntek

Szofi a műtét után

Zita írta róla:



Kezdem a legfontosabbal. Igen, Bora jól van, már ami a fizikai állapotát illeti. Javul a mentális is.

Sikerült Evelinnel beszélnem és nagyon sok hasznos tanácsot kaptam Tőle. A kérdéseimre kielégítő válaszokat kaptam és még azon túl is nagyon hasznos ismereteket, praktikákat. Köszönöm Szépen. Már akkor éreztem, hogy, „dejó” volt beszélnünk, de ez a későbbiekben még fontosabbá vált. Evelin elmondta, többek között, hogy ha véletlenül azt látjuk, hogy aranyosan gyűjtögeti Bora a plüss játékokat vagy cipőket, akkor éljünk a gyanúperrel, hogy ezeket fogja később a kölykeinek vélni. Ennek megfelelően védeni fogja azokat. Esetleg számíthatunk némi morgásra is, ha hagyjuk, hogy ezeket összegyűjtse és magánál tartsa.
Elérkezett sajnos ez is. Hála Evelin felkészítő beszélgetésének, nem értelmeztük félre az „aranyos” gyűjtögetést. Szegény Bora már mindennel megpróbálkozott. Volt már óriás plüss kutya, pici kínai éneklő pudli, ír plüss medve, apa zoknija, Flóra cipője stb.
Ennek persze volt előzménye. Pár nappal ezelőtt láttuk, hogy dúrja a fekhelyét. Már akkor gyanús volt, hogy fészekrakásba fogott, bár a férjem szerint csak a lepedőt akarta kidobni a takarójáról, mert nagyon frissen mosott volt. J Jött, ment nem találta a helyét. Néha aprókat nyüszített. Mellette voltunk végig, most is mellette vagyunk. Szerencsére meg lehet vigasztalni vagy legalábbis el lehet terelni a figyelmét. Evelint próbáltuk hívni szombaton, de nem tudtuk elérni, ezért oda telefonáltam az orvosi rendelőbe, hogy megkérdezzem, kell-e Borának tejapasztót vennem. Azt a választ kaptam, hogy várhatóan 2-3 hétig is eltarthat ez a fajta nyugtalanság, fészekrakás, gyűjtögetés. Tejapasztó nem kell, csak akkor, ha a mellei bekeményednek vagy nagyfokú tejtermelés tapasztalható. Nem tudom. Valahogy Evelin szavai sokkal megnyugtatóbbak, mint az orvosé. (Bocsi)
Ez hirtelen lehangolónak tűnhet, pedig nem. Minden javul. Bora közérzete, a családi kapcsolat. Minden nap egyre szorosabb és szorosabb a kapcsolata mindenkivel. Ma reggel már vizslás köszönéssel várt haza. Nem csak szimplán örült, hanem a farkcsóválás helyett az egész testét csóválta. A kapu közelében megtaláltam a kislányunk bőrcipőjét és a férjem egyik papucsát. Kezd vizslás lenni. J Most már nem hagyhatjuk büntetlenül szanaszét a cipőinket. Ezt is megértük. Hurrá! Tegnap este sikerült vele megint játszani. Labdával apportírozott! Harmadik alkalom. Mi, ezt mind a javulás rovására írjuk. Az étvágya nagyon jó.
Nem is meséltem… A műtét utáni reggelen a szívbaj jött ránk. Éjszakára nyitva szoktuk hagyni a teraszajtót, hogy szellőzzön a lakás. Bora valamikor kora reggel kiment az udvarra, nézelődött, pihent stb. Amikor reggel felkeltünk kölcsönös örömködés után vettem észre, hogy a bal oldala rózsaszín! Úristen felkiáltással azonnal elkezdtük a férjemmel vizsgálgatni, mitől a pirosas szín a kutyán. Vérzik valahol??? Mondanom sem kell mekkora volt az ijedelem. Mi történt?
Előző este a lányunk és a kispajtása krétával rajzoltak a betonra az udvaron. Ki is színezték pirosra és sárgára. Elég nagy felületet színeztek ki az árnyékban. Nem hiszitek el, egyszerűen az történt, hogy Bora leheveredett az árnyékba és belefeküdt a krétarajzba. A bundájára tapadt a piros kréta egy része. Álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen dolgoktól fogok megijedni. J

Hétvégén megtörtént a nagy családi összejövetel. Semmi, tényleg semmi gond nem volt. Mindenki imádta Őt. Általában ott volt ahol a férjem vagy én, de nem zavarta a tömeg. Sőt. Illat orgia volt egész szombaton. Reggel jól bereggelizet, hogy bírja a kiképzést Bogácsban főtt a marhapöri és roston sült a húsi. Na, roston húsi sütésekor azért az asztal alatt foglalt helyet. J Délután a férjem néhány apukával és egy rakás gyerekkel felkerekedett és elindultak kutyát sétáltatni. Mindenkinek hatalmas élmény volt. Vendégség ide, vendégség oda ez sem maradt el, a városlakók nagy örömére. Én is örültem, mert így felszabadult egy kis energiám és ekkor tudtam az unokabátyámmal egy kicsit beszélgetni, illetve jutott idő egy kicsit elpakolni. Szombat este több szállóvendégünk is volt, ezért nem volt meglepő, hogy akármerre mentem a házban mindenhol volt valaki az ágyakban. A hálószobát csak kivételes esetben szoktuk átengedni, most sem tettük. Ennek ellenére látom ám, hogy foglalt. Ki feküdt benne??? Persze. Bora. Kihasználta az általános zűrzavart. Nem adja fel. J Egyszer majd csak sikerül! (gondolja)
A vendégsereg elvonultával jött a kánaán, a maradékokból készült a vacsora! Másnap reggelre lett két kövér macskánk és egy kövér kutyánk. J
Bora kapja még az antibiotikumot virslibe ágyazva, kap bélvédőt is, amit Evelin javasolt. Hétvége felé megyünk majd varratszedésre.

Mint említettem minden napra egy kaland. Ehhez tartjuk magunkat.
 
 Fotókat itt láthattok :



Rozsdi

Hétfő reggel Éva beadta hozzám :-)  Nagyon szigorúan külön kellett zárni őket Böskével, mert még a terasz üveg ajtaján keresztül is ölték egymást :-(

Délben elvittem a rendelőbe, beadtam műtétre. A műtétek időben megcsúsztak, csak este 9 körül mehettünk érte. Nem volt túl fényes állapotban :-(  Még kómás volt és gyenge....Kivittem pisilni, de a kapuban egyszerűen lefeküdt a földre, és se előre se hátra..Ölben kellett visszavinnem. Az UH szerint azonban minden rendben volt, és Éva hazavihette őt.
A szívem szakadt meg, de tudtam, hogy Éva nagyon gondos anya, és ápolni , szeretgetni fogja őt. Másnap reggel már csak ők mentek vissza infúzióra, utána beszéltünk, minden rendben volt Rozsdival. Másnap találkoztunk is személyesen :-)  Na nem jókedvünkben, bár azt is lehetne.....hanem gallért/tölcsért adtam kölcsön nekik, ugyanis a pólót reggelre lebontotta magáról :-(

Csütörtökön már egyedül maradt otthon napközben, kint a kertben. Azóta nem tudok semmit, majd hétvégén megcsörgetem Évát. Remélem, minden rendbenvan.

Rozsdit nagyon szeretik -kivéve a macska :-)  Vele még hadban áll....   Szépen lenyugodott, és bár szívesen játszik és futkározik, de ha nem történik semmi érdekes, órákon át csak heverészik a teraszon :-)

Ki hitte volna egy héttel korábban?? Ugye, ugye, mindig mondom, hogy nem a kutyákkal van a baj....:-(

Szorítok, hogy Rozsdi mielőbb felépüljön, és igazi családtagként sok-sok boldog évet töltsenek el együtt!!!

Fotóm nincs, remélem, majd kapok :-)

Bambusz, a 13. :-))

Ajjaj, rengeteg hírem van!   Sánti gazdi küldött egy csomó csodás fotót, adós vagyok a feltöltéssel.
Rozsdi átesett az ivartalanítási műtéten, remélem, jól van. Két napja nem beszéltem a gazdival, de .....na majd elmesélem.  Szofiról is írt a gazdi, és nagyon szép képek is vannak.

Tegnapelőtt éjjel pedig segélykérés jött a Vizslamentéstől. Egy fiatal kutyust kellett volna befogadnom, akit ronda nagy láncon tartanak egy kertben :-( Nem mertem bevállalni Böske miatt. De sajnos, a lelkiismeretem nem hagyott békén. Aggályaimat elküldtem a család felnőtt tagjainak....A férjem azt mondta, el ne menjen az eszem, majd ha Böske gazdira talál, utána. Ádám azt mondta, elég gáz, de csak be kellene fogadni szegényt, Áron nem válaszolt...:-)   Ezek után mitévő legyek?

Tegnap délben a segélykiáltás megismétlődött....Dalma hívott, nagy a baj. Van fuvaros, úton a kutyus Budapestre, de nincs hová tenni.....   Bevállaltam. Lesz, ami lesz. Alig múlt 4 óra, és megérkezett Bambusz, a 13. ideiglenesem :-)

Köszönet Tamásnak, aki felhozta őt Csornáról, Győr mellől. Csak miatta autózott néhány órát!!

Taktikáztam. A két kutyát kivittük az utcára, pórázon ismerkedtek. Csak később jöttünk be mind, együtt a kertbe, házba. Szagolgatták egymást, ismerkedtek....Böske feltűnően normálisan viselkedett az új jövevénnyel :-)  Kaptak juti falatkákat, nasit....mindhárman. Zeusszal igen hamar el kezdett játszani a kicsi vizsla. Az este folyamán Böske kísérletet tett arra, hogy "meggrabancolja " a kicsit, de azonnal nagyon szigorúan rászóltunk. Talán ami a legfontosabb, hogy a kicsi nem száll szembe vele, megadja magát.....hagyja, hogy Böske legyen a domináns. Azt gondolom, ebben már nem sok érdekes van Böske számára. Szóval, az első délután-este egész békésen telt. Futkároztak a kertben, lehullott barackot és almát ettek. Bevallom, volt és még most is van némi feszültség bennem, de igyekszem elhessegetni magamtól.

Tamástól nehezen búcsúzott. Hihetetlen, hogy 2-3 óra alatt is mennyire kötődött a "megmentőhöz" Vagy nem is tudom...., mert sírdogált akkor is, amikor betette az autóba és elhozta. Lehet, hogy szerette a gazdit annak ellenére, hogy nem volt a legszebb élete. A gazdi nem is gazdi volt. Ő csak befogadta Bambuszt januárban, aki arrafelé kóborolt. Talán a petárdázáskor szökött el. Nem keresték.  Itt pedig nem akarták tovább tartani, eddig is láncon tartották.

Éjjel Böske maradt az ágyamban. Rozsdi esetében hiba volt Böskét kipaterolni, és Rozsdit beengedni, hiszen ez is csak olaj volt a tűzre. Most maradt Böske. Bambusz lent alszik, vagy nem alszik..... Az éjszaka zűrös volt....1 órakor felébredt, nyüszögött, el-el indult az emeletrea lépcsőn, majd vissza, mert félt :-)

Lementem, lefektettem, simogattam, majd visszaosontam az ágyamba. Ezt játszottuk kettőig, utána elaludt. Egészen hajnal 5-ig :-(  Kezdte újra. Végül 6 óra tájt felkeltem :-( Hamarabb kellett volna. Az egyik cipőm látta kárát a "lustaságomnak" :-(  És egy alsónacit mentettünk ki a szájából :-(  Ezt el sem mondtam a tulajdonosának :-)   nem voltam boldog.

Ettől eltekintve a mai nap egészen nyugis volt. Talán Böske belenyugszik, hogy ez a kis kutyus itt marad, nincs mit tenni. Volt ugyan 1-2 összezördülés, de kezelhető volt, és sokszor egymás közelében heverésztek.
Nem mondom, hogy már puszi pajtások....de még az is lehet belőle. A lényeg, hogy ne öljék egymást, és normálisan élhessünk addig is, amíg nálunk vannak.

Délelőtt jártunk orvosnál, kapott chipet, oltásokat, féreg hajtót, kullancs elleni cseppet. Kitisztították a fülét is.
A váróban többen felismerték, akik nyomon követik a Vizslamentés eseményeit. Volt nagy ováció, amikor kiderült, hogy ő Bambusz, a láncos mentett vizsla. Híresek lettünk!! :-)))

Annyi de annyi simit kapott ott nagy hirtelen, mint amit talán egész eddigi életében ....összesen.
Többen voltak, akik azonnal beleszerettek, és legszívesebben haza vitték volna magukkal.
Na de ugye állatorvoshoz nem jókedvükben járnak az emberek....Mindenkinek ott volt a saját állatkája, akiért éppen aggódnia, izgulnia kellett.

Bambusz nagyon kedves kutyuska. Kb. 1,5 éves. Ma már póráz nélkül szaladgált a mezőn.
Nem eszik sokat. A házi kosztot ízlelgeti, kóstolgatja.....még szoknia kell a zöldségek ízét :-)  A gyümölcsöt viszont nagyon szereti :-)

Vasárnap visszamegyünk a Balatonhoz 2 hétre. Igyekszem majd beszámolni az eseményekről :-)

Most pedig nagyon szeretnék aludni. Egy rendeset.

Ez volt a segítség kérő fotó az interneten


Tegnap este, néhány órával a megérkezése után már így vigyorgott :-)


Nem akarta, hogy Tamás, a "fuvarosa" elmenjen és itt hagyja őt. Szinte könyörgött.....:-(



Nálunk mindenki szereti a kutyusokat. Még a kóborokat is :-))


Ez már csak emlék......:-(


Eleinte nem mert bejönni a házba, úgy kellett beimádkozni :-)  Ma már tetszik neki :-)



Mára ennyi :-))

2013. július 7., vasárnap

Séta a Vizslamentéssel

Többször volt már közös vizslás séta, de valami miatt nekem nem jött össze. Most összejött. Talán az volt a jó, hogy nem volt időm gondolkodni rajta, olyan hirtelen jött :-)  Tegnap délután szólt Dalma, hogy irány a Hajógyári sziget :-)

Elmentünk, 3 fiammal, és két kutyával, egyik sem vizsla :-)

Nagggggyon jól sikerült, és nagyon jól éreztük magunkat. Mi, emberek is. Na de a kutyák...
Olyan felhőtlenül boldogok voltak, hogy öröm volt látni..

Ééééés, ami a legfontosabb talán, egyiknek sem volt semmilyen összetűzése más kutyussal, pedig voltak ám jó sokan. Néhány kép beszéljen helyettem :-)














És ami a fotókról lemaradt :-(    Útban vissza az autóhoz, egy hatalmas sártenger mellett mentünk el, amibe hirtelen felindulásból Böske belehempergett....Dagonyázott..., mint egy malac....Mit mondjak, nem kaptam levegőt....

Próbáltuk egy kútnál lemosni, de nem sok sikerrel :-(   Szerencse, hogy az autóban volt néhány nagy fekete műanyag zsák, arra fektettük. Itthon pedig kizártuk, hogy napozzon.....és száradjon, majd egy kiló homokot kefélt ki a bundájából Tomi :-)

Szép délután volt, nagy élmény, köszönjük Vizslamentés!   Máskor is megyünk :-)




A hazaút :-(

Nem volt egy leány álom :-)
Családi autóval jöttünk, középen volt a kutyusok helye. Zeusz és Böske szépen el is helyezkedtek. Na de Rozsdit nem engedhettem közéjük :-(  Ő a lábamnál utazott az anyós ülésen. Azazt utazott volna. Mert többet volt a nyakamban, a fejemen, jó esetben az ölemben, mint a földön....
Megkűzdöttem. A lábaim telis-tele vannak lila foltokkal, ahogy megtaposott... Kegyetlen volt..
DE szerencsésen hazaértünk, és ez a lényeg.

Itthon az új környezet elvarázsolta őket, és nem volt balhé.....egészen fél óráig. Aztán összetalálkoztak az előszobában, és kitört a háború. De úgy, hogy valamelyik kutyus fogai az én lábamon landoltak :-(
Hát, nem tragikus, de a nyoma még ott van ma is.

Amióta Rozsdi elköltözött, béke van újra.

Böskének kellene még egy szuper szerető, gondoskodó család. Valaki??  Akárhová nem adom. Akkor marad még, egészen addig, amíg a tökéleteset meg nem találjuk neki .

Fotók:

Volt néhány pillanat, amikor a városi nyüzsgés elvarázsolta :-)  És nem taposott....


Zeusz egy darabig figyelte az utat, majd elaludt :-)  Böske hozzábújt :-)


Vizsla a tükörben :-))



Rozsdi gazdis! :-)

Képzeljétek, tegnap délelőtt Rozsdi átköltözött új családjához! :-)
Micsoda boldogság!

Azért írom, hogy "át", mert közel lakunk egymáshoz :-))
Így aztán pl. holnap reggel Rozsdi visszatér hozzánk pár órára, és délben én viszem el a rendelőbe ivartalanításra :-)
Mivel egy hete lefoglaltuk neki az időpontot, egyet értettünk abban a családdal, hogy ne halogassuk, essünk túl rajta. De mivel nekik ez nagyon hirtelen jött, besegítek :-)

Szóval, Éva és férje, valamint 4,5 éves kislányuk szombat délelőtt meglátogattak minket......és kicsit elbizonytalanodtak, meginogtak....:-)  Majdnem Böskét vitték el :-) Már nem először fordul ez elő...
És kicsi Böském még mindig itt van....

Végül megszületett a döntés, vizsla megy, kopó marad :-)

A nálunk töltött idő alatt ők is látták, hogy bár Rozsdi nagyon kis "hebrencs", örvendezik, ha történik valami érdekes, pl. vendégek jönnek, de aztán lehiggad és szépen heverészik...

Gondolom, az autózás nem ment élményszámba, az én lábaimon hemzsegő lila foltok emlékeztetnek a hazaútra :-)  De erről másik posztban írok.

Azóta eltelt másfél nap, és Rozsdi remekül érzi magát.

Rozsdikám, nagyon boldog gazdis életet kívánok neked!!!  Mert megérdemled!!

Ha valaki találkozik a Rozsdi régi "családjával", hát üzenem, hogy megnyugodhatnak, mert NAGYON JÓ HELYRE került!!
( az a majdnem kölyök vizsla lányka, akivel ők "nem bírtak" )

Mit  mondjak.....jobb is így :-))





Bora / Szofi

Szofi átesett az ivartalanításon , lassan egy hete.

Olvassátok el, milyen szépen ír róla új anyukája !
Nagy boldogság ez nekünk, látni, hogy is ilyen remek családba került :-)

Köszönjük Zita, hogy megosztod velünk a gondolataidat!  Várjuk a folytatást :-)



Bora Baby

Minden ideiglenes befogadót megkoronáznék, ha tehetném. Mi is eljátszottunk a gondolattal, amikor felmerült, hogy most aztán már tényleg kutya kell a házhoz. De… Ami visszatartott az ideiglenességtől az, az elválás! Három hete még úgy gondoltam, hogy sok-sok hét kell az összetartozás kialakulásához, de mi van, ha nem talál, a hozzánk került kutyus, hamar gazdit? Akkor mi összemelegszünk, összeszokunk és utána adjam oda valakinek? Valószínűleg magamat féltem egy ilyen érzelmi megrázkódtatástól. (szégyen)
Maradt az első verzió, az örökbefogadás. Na…. Hát az összeszokás, szeretett kialakulása jelentem nem néhány hét, csak néhány NAP!
Amikor néhány hét után elhatároztuk, hogy felnőtt kutyát fogadunk örökbe, a férjemmel átgondoltuk, átbeszéltük mire számíthatunk ez első hónapokban. Azt hittük felkészültünk sok türelemmel, némi hozzáértéssel és elszántsággal. A három gyermekünket is felkészítettük a várható eseményekre, elmondtuk nekik, hogyan kell bánni a kutyával, mire kell odafigyelniük, melyek azok a szabályok, amiket minden körülmények közt be kell tartania mindenkinek.
Azt gondoltuk, hogy két hónap után már a kutya is kötődni fog hozzánk és magáénak érzi a házat is. Hihetetlen meglepetés volt, hogy már az első héten a szeretett és kötődés jeleit láttuk Borán. Már az első héten nyüszített, ugatott, ha valamelyikünk elment itthonról. Hihetetlenül ragaszkodik a közelségünkhöz. Nem csinál Ő semmit csak szeretne a kétméteres körünkön belül lenni. Lehet főzni, olvasni, dolgozni, tanulni, mosni mellette, de Ő ott van, nyugodtan fekszik és figyel. Amikor átmegyünk egy másik helyiségbe Ő is áthelyezi a figyelő pozícióját.
Egész nap nyugodt. Minden meglepetés ellenére Bora kellett nekünk. Imádja az egész család.
Sok mindent kell még tőle és róla tanulnunk, de nagyon igyekszünk Ferivel. J
Soha nem volt még vadászkutyánk. Azt gondoltuk, hogy sportos, mozgékony, jó lesz vele mindennap futkosni, nagy sétákat tenni. Ez így is van, de van egy kis apróság amire, azt hittük, hogy felkészültünk, de mégsem. Tényleg vadászkutya!!! J
Irigykedve olvasom a többiek leírását arról, hogy milyen szépen megy pórázon a kutyájuk. Bora NEM. Miért??, Első naptól tanulunk együtt, tudjuk, hogy okos, azonnal megérti, mit szeretnénk tőle, jutalom falattal jól motiválható. Harmadik naptól hallgat az új nevére. Megértette, hogy a mi cicáinkat nem szabad bántania. Nem is bántja. (bár csak a mieinket nem).  Akkor miért nem érti a pórázon való sétálást???
Mit volt mit tenni elkezdtük bújni a vadászkutya kiképzésének leírásait. Vadászkutya nem megy a gazdi mellett, mert nem ezt várják tőle, hanem a gazdi előtt megy 10 méterrel, nyolcasokat leírva térben, jobbra-balra kitérve. Na, ezt viszont gyönyörűen csinálja Bora. J Minden olyan esetben, amikor nem túl érdekes dologgal találkozik első szóra visszahívható, de abban a pillanatban, amikor szagot fog, se lát, se hall. Megy a vad után. Az igazsághoz tartozik, hogy tőlünk nagyon messze áll a vadászat és annak szeretette. Elfogadjuk, hogy NÉHA szükséges, de nem tudunk vele azonosulni. Ehhez képest jogos a kérdés miért van vadászkutyánk. Hát.., a többi sokkal jobb tulajdonsága miatt. J
Tanuljuk egymást. Mi nem szeretnénk, ha a vad után menne, Ő meg nem érti, hogy mi ezt miért nem várjuk el Tőle. A helyzetet nehezíti, hogy olyan környéken lakunk ahol sok a vadcsapás. Van kihívás bőven! Nem szeretnénk, hogy a vadállományban kárt tegyen, és azt sem szeretnénk, ha a vadőr kilőné Őt.
A másik dolog amit nem értettem, hogy olvasgatom a bejegyzésekben, másoknál, hogy a vizsla „kanapé kutya”. Na, nálunk még egyszer sem próbálkozott. EDDIG.
Túl voltunk az ivartalanításon, hazahoztuk, szeretgettük, simogattuk, lazult a fegyelem. Szerinte! Azt gondolhatta, itt a remek alkalom…. Ezek most mindent megengednek Nekem. Rajta, hát, előre a franciaágyra, úgyis csak egy-két lépésre van. J Alig bírtuk lekönyörögni róla. Na, nem baj, gondolta Bora, ha ide nem, majd megyek a gyerekszobába, ott is van két jónak tűnő ágyikó. De a gazdik résen voltak. Ez se jött be. Mit volt mit tenni, ez azért mégsem járja! Talált magának egy felfújt gumimatracot és csak azért is birtokba vette. Ekkor már nagyon nevettünk Ferivel. Az történt, hogy a kislányunk a földön hagyta reggel, az előző nap kapott gumimatracát. Az már mégsem ágy, ugye? – gondolhatta Bora.
Minden napra van valami nevetni való, valami sikerélmény Vele.
Három gyermekünk van, két macskánk, és most már egy kutyánk. Nem zajlik eseménytelenül az életünk.
Reméltük, hogy ilyen lesz vele az élet, de mégis minden nap megdöbbenve tapasztaljuk, hogy Igen! Már az első napon, amikor hozzánk érkezett, bemutattuk Őt a barátainknak, szomszédjainknak. Mindenkivel barátságos volt. Ennek köszönhető, hogy amikor kint vagyunk a ház előtt, az utcán beszélgetünk, vagy csak a gyerekekben gyönyörködünk, amint meglátják Borát a többiek, rohannak oda hozzá. A felnőttek csak sétálnak, de a gyerekek kimondottan szaladnak felé a nevét kiabálva. A legeslegjobb az egészben az, hogy egy percig sem kell aggódnunk. A kutya nem ijed meg, nem kezd versenyt futni a gyerekekkel, hanem kegyesen eltűri a rajongók simogatásait. Néha ránk néz, jóváhagyásunkra várva, vagy csak ellenőrzi, hogy ott vagyunk-e még. Az első pár napban még nem tudtuk, hogyan fog reagálni a nagykapu nyitására, amikor autóval állunk ki-be, de semmi okunk aggódni e-miatt sem. Hiába van tárva nyitva a kapu, soha eszébe sem jutott kimenni rajta, ha mi nem megyünk ki. Később tudatosan teszteltük. Az eredmény mindig ugyan az. Ahol mi vagyunk Ő is ott van. Ugyanez a gyerekeinkről nem mondható el. J
Nagyon szeret autózni. Valamelyik reggel autós kalandunk is volt. Nem tudom máshol, hogy zajlik a reggeli indulás, de nálunk mindig őrültek háza van. Történt valamelyik nap reggel, hogy a garázsból már kiálltam, a két kicsit, percekig tartó könyörgéssel rávettem, hogy szálljanak be az autóba, amíg én kinyitom a nagykaput, mire visszaértem az egyik cica beugrott az autóba az anyósülés felöl. Benyúltam utána, de gyorsan beiszkolt a sofőrülés alá. Megkerültem az autót, cicát kivettem, mire visszaértem, hogy becsukjam az ajtót, Bora beszállt az anyósülés felöl. Hívtam, semmi. Nyúltam utána, átmászott a sofőrülésre. A gyerekeknek a könnye potyogott a reggeli burleksztől. Hosszú percekig tartott mire rendeztük a sorainkat.
A pórázát már nagyon ismeri, tudja, séta következik, ha valaki a kezébe veszi. Tudom ez nem nagydolog, de egy hét után!!!! Már kétszer voltunk az oviban is. Délután, amikor mentünk a gyerekekért Bora is jött velünk. Ennek természetesen az, az előzménye, hogy előtte ki kell futkároznia magát. Tehát ovi előtt nagy séta, azután irány a gyerekbanda. Ez nagyon jól működik így, mert már elég fáradt a hazaúton, így a kicsik is tudják pórázon sétáltatni.
Ezen a hétvégén nagy családi összejövetel lesz nálunk. Kíváncsian várjuk, hogyan fogja érezni magát. Nem félünk Tőle, inkább Őt féltjük a sok új benyomástól.
És végül még egy rövid, de számomra nagyon érdekes történet. Múlt héten voltak nálunk vendégek, akik elhozták a saját kutyájukat, egy, egy-két éves mix fiúcskát. A vendég kutyus hihetetlen hévvel ugrott neki a kert végében legelésző, szomszéd lovaknak, és a szomszéd kutyáknak. Szerencsére a kerítés megakadályozta őt abban, hogy kárt tegyen bármiben is, de kitartóan csaholt, ugatott, támadt mindenre. Bora ott állt mellette, egy szót sem szólt csak nézte őt. Bora soha nem veszett össze még a szomszéd kutyákkal, nagyon is jóban vannak, a lovakat sem ugatta meg egyszer sem. Nézte-nézte a vendég kutyát egy darabig, amíg egyszer csak elunta, és ekkor olyan hirtelen teremtette le a vendég kutyust, hogy csak néztünk. Egészen egyértelműen rászólt. Csak úgy kutyamód. Nekiugrott, haragosan ugatott a vendég kutyára mindaddig, míg az meg nem hunyászkodott és abba nem hagyta a csaholást. Amint ez megtörtént, továbbra is békésen nézegette a szomszédban lakókat. A vendég kutyussal hatalmasat játszottak a későbbiekben. A mi szemünknek ez olyan volt, mint amikor egy tapasztalt felnőtt rá szól a gyerekre. Helyreigazította és onnantól kezdve megint minden szép és nyugalmas volt. Nem is volt több csaholás. J