2012. október 18., csütörtök

Visszaszámlálás



Nos, ezeket a napokat nem szeretem...:-(
Pántlika szombaton utazik Német családjához, ami nagy boldogság, hisz végre révbe ér a kicsi élete, és remélhetőleg nagyon boldog lesz.
De ez a 8 hét, amit velünk töltött.....sok szép emlék... Ahogy egymáshoz idomultunk, megismertük  a másik szokásait,  összeszoktunk....És igen, mondjuk ki bátran.....MEGSZERETTÜK egymást.
Megszerettük ezt a kicsi kutyát, és ő is beilleszkedett a családba. Valószínűleg azt hiszi, most már boldogan élhet velünk.... Arra gondolok ilyenkor, mekkora csalódás lesz neki, amikor beteszem abba a ketrecbe a nagy autóban, és hagyom, hogy elvigyék....:-( És ilyenkor mindig összeszorul a szívem, és potyognak a könnyeim...:-( És hiába a józan ész, hogy miért is csinálom ezt az egészet....
És hányszor de hányszor fogom még átélni ezt a pokoli érzést....És mennyivel könnyebb lenne nekem megtartani az egyik kutyust, és megkímélni magam ettől az egésztől...
És akkor megint ott vagyok, ahol a lényeg...Igen, nekem sokkal könnyebb lenne....És pont ezen a ponton kell megráznom magam és felül emelkedni önző érzéseimen, és elfelejteni, hogy NEKEM mi lenne a jó....Most nem az számít, hogy nekem mi lenne a jó....Az számít, hogy Pántlika  révbe ér.....családja lesz, az ő helyére pedig jöhet az újabb segítségre váró kutyus....És ennek így kell történnie, és újra és újra talpra kell állnom és mennem kell tovább....., mert segítenem kell....Senki nem kényszerít rá, csupán az a belső hang, amely egyfolytában ott duruzsol a fülemben....SEGÍTENED KELL!!

Tegnap elbúcsúztunk a Dunától.




Alig tudtam visszahúzni, bele akart menni a vízbe :-)

Délutánonként, amikor a fiúk hazajönnek a suliból, sétálunk egy nagyot hármasban :-)
A Pici téren szoktunk megpihenni, milyen jó, hogy ott vannak a padok :-)




Ha valakinek van fölösleges "lelki ereje", és azt elküldené nekem, szívesen veszem! :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése