Még mindig Suzy

Sokáig nem írtam, így most kicsit visszaemlékszem a Suzy-val töltött hetekre.
Nagyon kedves, bújós kutyuska. Amilyen nagy a teste, olyan nagy a lelke....  Ugyanolyan ölbe mászós, pusziosztós, mint bármelyik vizslácska.

A pórázt nehezen viselte, mondhatni, rettenetesen sétált.....úgy rángatott a póráz végén, hogy rossz volt nézni....remélem, nem is látták sokan. Viszont, ha szabadon futkározhatott a mezőn, első szóra visszament.

Egy alkalommal elvittem egyedül sétálni, Zeusz nélkül. No, akkor sokkal jobb volt a helyzet. Nem volt partner, játszótárs, olyan szépen sétált, hogy elmentünk a lakóparkba egy jó nagy körre.

Szeretett a kertben lenni. A kerítésnél barátkozott Bodzával, és állandóan játszani akart Zeusszal. Ha Zeusz nem játszott, ugatott neki, úgy hívta. Kedvenc játékuk a kötél húzogatás volt. 4 ilyen köteles játékot szedtek szét a 4 hét alatt :-)
De imádott fogócskázni a kertben. rossz volt nézni, amilyen sebességgel futottak körbe-körbe az udvaron.

Az utolsó napokban fedezte fel Zeusz ágyát :-) Sokszor feküdt benne, ha sikerült ,megelőzni Zeuszt...:-)

Zeusz szerette őt....Nem mindegyik vizslát szerette, de őt igen. Amikor Bernadett elvitte, Zeuszt bezártam a házba, hogy ne legyen vele gond, és amikor kiengedtem, rohant a kapuhoz, kerítéshez, szaglászott.....és utána szaladt a kertbe, ott is kereste mindenhol :-( Majd megszakadt a szívem....olyan szomorú volt...

Aztán pl. itt volt a drótos Zeusz esete. Kozma Évinél ideiglenesben volt egy drótos kan, Zeusz. Egy szombat vasárnapra bevállaltam, mert vidékre kellett utaznia. rossz döntés volt :-(

Szegény Zeusz, a drótos irtó kanos volt, le nem lehetett vakarni Suzyról, aki hősiesen tűrte.
Az én Zeuszom viszont nem. Olyan szörnyen féltékeny volt, hogy többször nekitámadt a drótosnak :-(
Külön kellett zárni őket, ami ugye nem egyszerű dolog nálunk....A mi Zeuszunknak kellett az előszobában aludnia az ágyában, elbarikádozva. Nappal pedig hol egyiket küldtem ki a kertbe, hol a másikat. Nehezítette a dolgot, hogy kemény fagyok voltak épp akkor, féltettem őket :-( Alig vártuk, hogy a drótos Zeusz hazamenjen....azóta már Angliában boldog gazdis kutyus, golyók nélkül :-)

Szóval, aranyos, édes kutyuska, és én nagyon boldog vagyok, hogy megismerhettem.

A drótos Zeusz :-)

Suzy / Szilva gazdis! :-)

Nem találtunk gyorsan :-(
Jöttek és mentek az érdeklődő gazdijelöltek....:-(
Valami mindhármat visszatartotta....  a nagy méret, az ugrálás, vagy nem is tudom....  Három jelölt látogatta meg, de egyikük sem vitte haza...
Nagyon el lehettem volna keseredve, de nem voltam...  Úgy éreztem, csak az vigye el Suzyt, aki igazán és nagyon-nagyon tudja őt szeretni.
Így egy péntek délelőtt megérkezett Berdanett a férjével, és eldöntötték : szeretnék őt :-)
A lelkem megnyugodott....úgy éreztem én is, jó helye lesz náluk Suzynak, végre révbe ér kicsi életkéje :-)
Még egy hétig maradt nálunk, átesett az ivartalanításon. A műtét jól sikerült, egyáltalán nem viselte meg, pedig a köldöksérv miatt némileg nagyobb vágása volt, mint kellett volna.
Másnap este már olyan fürgén szaladt sétálni, mintha mi sem történt volna...
Az udvarra nem engedhettem ki együtt őket, mert azonnal játszani, futkározni akart :-)

És aztán eljött a nagy nap, a költözés napja, ami nekem mindig nagyon szomorú....és egyben nagyon boldog nap is. Fáj a szívem, hogy elmegy a kutyusom, de boldogság tölt el, ha látom, szerető családja lesz.

Péntek, február 14. volt ez a nap. Délelőtt jött érte Bernadett. Mivel Ő nagyon rosszul utazik autóban, egy hámot kapott, amit hosszú pórázon rögzítettünk. A lehajtott üléseken, a csomagtérben utazott, de egészen előre tudott menni Bernadett nyakához :-)  Viszont, tovább nem, így a vezetésben nem akadályozta.

Rendben megérkeztek haza, Dunaújvárosba. Megkezdődött Suzy új élete.

Két tündéri kislány és Mézi, a szintén örökbefogadott vizsla keverék várták otthon, na és az apuka.
Mézi is a VM-től van, és korábban már összeismerkedtek Suzy-val.

Napi szinten kapom a híreket és a fotókat, és nagyon boldog vagyok, mert minden remekül alakul. Mézivel igazi jó tesók lettek, majd látjátok a fotókon. A kislányok pedig imádnak vele játszani, labdázni, és még az sem zavarja őket, hogy időnként a játék hevében bizony fellöki kis pajtásait :-)

Nos, részemről a történet itt véget ért. Boldog-boldog vizslaéletet kívánok ennek a csodálatos, hatalmasra nőtt leánykának, aki egy tünemény!! És azt kívánom, hogy a családjával együtt sok-sok közös élményben legyen részük, és szeressék egymást nagyon, nagyon! :-)

Indulás az új otthon, az új élet felé :-)

Megérkezett az új családtag:-)

Mézivel....

Várják a vacsit :-)

Egy hét után már ennyire szeretik egymást :-)

Jubilálunk!!

Suzy a 20. ideiglenesem!

2014. január 17-én érkezett, Vác környékéről. A családja adta le :-( Hogy miért is? Mert ugrál....:-(  Vagy mert nem is akarnak ők kutyát, ez a 1,5 év is tévedés volt...   Jobb is így. Az igazat megvallva, Suzy egyáltalán nincs összetörve amiatt, hogy elhozták a családjától.

Amikor megérkezett, dobtam egy hátast....aztán a családban mindenki, aki találkozott vele.
Suzy olyan hatalmas nagy, hogy mi még ilyen vizslát nem is láttunk. Kant sem, nemhogy kislányt!
A marmagassága 68 cm!!! Legalább 10 cm-el nagyobb Zeusztól, aki most totál depis emiatt :-)

De a hatalmas test hatalmas szívet rejt :-) Kedves, okos, igyekvő kutyus. Bújik, ölbe mászik, puszit oszt, csupa szeretet.
Semmit nem tud, a pórázt nem ismeri, de mondom, igyekszik megfelelni :-) Póráz nélkül játszhat a mezőn, és első szóra visszamegy. Kezdi kapisgálni, mit jelent a nem, a helyedre, az ül, stb....
A nevére szerencsére hallgat :-)

Nem lop, bár lazán elér a feje az asztal közepéig, anélkül, hogy fel kellene ugrania :-)

Nem rongál, szobatiszta, jól alszik éjjel. Ágyban :-)
Mondanom sem kell, hogy ahol lakott, udvari kutya volt, nem mehetett be a házba. Először itt is megtorpant az ajtóban, viszont nagyon hamar alkalmazkodott :-) Most már ki sem akar menni a rossz időben :-)

Nos, 3. napja van nálunk ez a tüneményes óriás bébi, remélem, gyorsan találunk neki szerető családot.
Mert megérdemli! :-)

Nati gazdis képei :-)

Nos, így éldegél 4 napja a mis kis tyúkölő Natink :-)

Nati gazdis :-)

2014. január 16-án Nati gazdihoz költözött.

Sok-sok minden történt előtte, csak úgy pörögtek az események.
December 6-án látogatóink voltak, akik szerették volna Natit megismerni. A 6 éves Marci a szüleivel éa Alma vizslájukkal. Alma 13 éves és sajnos beteg :-( Nati még a FB-on nagyon megtetszett a családnak, és a személyes találkozás csak megerősítette ezt a szimpátiát. Gyorsan döntöttek, ŐT szeretnék örökbe fogadni.

Mivel Nati is szimpatizált a család minden tagjával, én is úgy éreztem, remek helye lesz náluk. Annyit kértek, az ivartalanítást ejtsük meg előtte. Így gyors szervezés kezdődött, és csütörtökön befeküdt  Nati a műtétre.

És ezzel megkezdődött néhány napos kálváriánk :-(
Amint hazahoztam Natit, hogy megkíméljem a szörnyű tölcsértől, a szokásos pólót adtam rá. Az éjszakán szörnyű volt. Nyalogatta a pocit, igaz, nem a sebet, hanem mellette, sokszor csak ült az ágyban, nem tudott elaludni....Reggel elmentünk infúzióra, majd utána pisilni kellett volna, de akkor ébredtem rá a szomorú tényre, hogy előző délután óta nem pisilt :-( Inni ivott, enni evett, de pisi sehol :-( Pedig belement a sok infúzió is. Már éppen arra készültek a rendelőben, hogy megultrahangozzák a hólyagját, amikor az egyik asszisztensnek furcsa ötlete támadt. Vegyem le róla a ruhát, és úgy próbálkozzunk...  És láss csodát, pucéran pisilt!!!  Mit mondjak, megint tanultam valamit :-)  És még mást is....de haladjunk szépen, sorjában!

Innentől kezdve, ha kivittem pisilni, előtte levetkőztettem. Elkezdett jó étvággyal enni, és a 2. napon már szívesen ment sétálni. Ennek ellenére valahogyan nagyon letört volt... Aztán el kezdett furcsán viselkedni...ledobta magát a földre, össze-vissza csúszkált.....néha nyüszített is....Úgy tűnt, nagy fájdalmai vannak. De nem lehetett nagy baja, hiszen nem volt lázas, evett-ivott, bágyadt sem volt, de valami nem volt rendben :-(  Hétfő reggel beszéltem Evelinnel, kapásból mondta, hogy a belső varrat szúrja :-( Ez elő szokott fordulni, majd elmúlik :-( Az éjszakáink is rettenetesek voltak....hirtelen felriadt álmából és össze-vissza dobálta magát....Tehetetlenül néztem....Kedden úja hívtam Evelint, hogy ez nem normális, ami történik.. Néhány célzott kérdéssel kizártuk azt a lehetőséget, hogy benne maradt valami műtétkor :-)  vagy, hogy gyulladás lenne bent. Amúgy tök szép volt kívül a seb. Így aztán Evelin kívülről próbálkozott. Először is azonnal levettette a ruhát róla....sose lehet tudni....., a következő és egyben utolsó ötlete az volt, hogy ellenőrizzem le a varratokat, mert lehet, hogy valamelyik damil vége szúrja a hasát :-(
És így volt. A fiúkkal lefektettük, elemlámpával és éles szemekkel megvizsgáltuk, és kiderült, az egyik damilvég túl hosszú volt, vissza kanyarodott és szószerint bele állt a pocijába :-(  Csoda, hogy őrjöngött ez a kis kutya?? Levágtam :-) Natit kicserélték!! Megnyugodott, boldog volt, és én is, mert végre aludtunk éjszaka!!  Hihetetlen, hogy mik történnek. Mindig tanul az ember.
Ezek után, 16-án csütörtökön délben elköltözött. Napi kapcsolatban vagyunk Petrával, a mamájával, remekül van. Kapok fotókat, beszámolókat. Kedden fogják kiszedni a varratait, és akkor nyugodtan kijelenthetjük, egy életre megóvtuk őt sok-sok bajtól, potenciális életveszélyes betegségtől. ( gondolok itt a gennyes méhgyulladásra, az ivarszervi daganatokra, nem beszélve a tüzelés miatti stresszről)

Nos, mutatok képeket, aztán mesélek ám, mert az élet pörög, alig ment el Natikám, már itt az újabb mentvény :-)

 

Ismerkedés a leendő mamival :-)

Műtét után, de már otthon. Fáj :-(

Másnap infúzió

Nem akart lefeküdni, sokat üldögélt :-( Így utólag már érthető...

Tejszínhabos gofri vigaszként a nagy betegnek :-)

Néha muszáj volt az a hülye tölcsér :-(

Kefír a bélflóráknak :-)

 

Az utolsó órák....várjuk a gazdit..

Az első fotó Nati új családjával! :-)

És végül néhány gondolat. Nati csodálatos kutyus. Esze ágában nem volt megszökni.Szófogadó, bújós, kedves kis jószág. Nem lopott, nem rágott, semmi rosszat nem tett.
Bízom benne, hogy gyorsan beilleszkedik új családjába, és nagyon szép vizslaélete lesz.

Natikám, boldog gazdis életet kívánok neked!! Köszönjük, Vizslamentés !