2013. július 12., péntek

Szofi a műtét után

Zita írta róla:



Kezdem a legfontosabbal. Igen, Bora jól van, már ami a fizikai állapotát illeti. Javul a mentális is.

Sikerült Evelinnel beszélnem és nagyon sok hasznos tanácsot kaptam Tőle. A kérdéseimre kielégítő válaszokat kaptam és még azon túl is nagyon hasznos ismereteket, praktikákat. Köszönöm Szépen. Már akkor éreztem, hogy, „dejó” volt beszélnünk, de ez a későbbiekben még fontosabbá vált. Evelin elmondta, többek között, hogy ha véletlenül azt látjuk, hogy aranyosan gyűjtögeti Bora a plüss játékokat vagy cipőket, akkor éljünk a gyanúperrel, hogy ezeket fogja később a kölykeinek vélni. Ennek megfelelően védeni fogja azokat. Esetleg számíthatunk némi morgásra is, ha hagyjuk, hogy ezeket összegyűjtse és magánál tartsa.
Elérkezett sajnos ez is. Hála Evelin felkészítő beszélgetésének, nem értelmeztük félre az „aranyos” gyűjtögetést. Szegény Bora már mindennel megpróbálkozott. Volt már óriás plüss kutya, pici kínai éneklő pudli, ír plüss medve, apa zoknija, Flóra cipője stb.
Ennek persze volt előzménye. Pár nappal ezelőtt láttuk, hogy dúrja a fekhelyét. Már akkor gyanús volt, hogy fészekrakásba fogott, bár a férjem szerint csak a lepedőt akarta kidobni a takarójáról, mert nagyon frissen mosott volt. J Jött, ment nem találta a helyét. Néha aprókat nyüszített. Mellette voltunk végig, most is mellette vagyunk. Szerencsére meg lehet vigasztalni vagy legalábbis el lehet terelni a figyelmét. Evelint próbáltuk hívni szombaton, de nem tudtuk elérni, ezért oda telefonáltam az orvosi rendelőbe, hogy megkérdezzem, kell-e Borának tejapasztót vennem. Azt a választ kaptam, hogy várhatóan 2-3 hétig is eltarthat ez a fajta nyugtalanság, fészekrakás, gyűjtögetés. Tejapasztó nem kell, csak akkor, ha a mellei bekeményednek vagy nagyfokú tejtermelés tapasztalható. Nem tudom. Valahogy Evelin szavai sokkal megnyugtatóbbak, mint az orvosé. (Bocsi)
Ez hirtelen lehangolónak tűnhet, pedig nem. Minden javul. Bora közérzete, a családi kapcsolat. Minden nap egyre szorosabb és szorosabb a kapcsolata mindenkivel. Ma reggel már vizslás köszönéssel várt haza. Nem csak szimplán örült, hanem a farkcsóválás helyett az egész testét csóválta. A kapu közelében megtaláltam a kislányunk bőrcipőjét és a férjem egyik papucsát. Kezd vizslás lenni. J Most már nem hagyhatjuk büntetlenül szanaszét a cipőinket. Ezt is megértük. Hurrá! Tegnap este sikerült vele megint játszani. Labdával apportírozott! Harmadik alkalom. Mi, ezt mind a javulás rovására írjuk. Az étvágya nagyon jó.
Nem is meséltem… A műtét utáni reggelen a szívbaj jött ránk. Éjszakára nyitva szoktuk hagyni a teraszajtót, hogy szellőzzön a lakás. Bora valamikor kora reggel kiment az udvarra, nézelődött, pihent stb. Amikor reggel felkeltünk kölcsönös örömködés után vettem észre, hogy a bal oldala rózsaszín! Úristen felkiáltással azonnal elkezdtük a férjemmel vizsgálgatni, mitől a pirosas szín a kutyán. Vérzik valahol??? Mondanom sem kell mekkora volt az ijedelem. Mi történt?
Előző este a lányunk és a kispajtása krétával rajzoltak a betonra az udvaron. Ki is színezték pirosra és sárgára. Elég nagy felületet színeztek ki az árnyékban. Nem hiszitek el, egyszerűen az történt, hogy Bora leheveredett az árnyékba és belefeküdt a krétarajzba. A bundájára tapadt a piros kréta egy része. Álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen dolgoktól fogok megijedni. J

Hétvégén megtörtént a nagy családi összejövetel. Semmi, tényleg semmi gond nem volt. Mindenki imádta Őt. Általában ott volt ahol a férjem vagy én, de nem zavarta a tömeg. Sőt. Illat orgia volt egész szombaton. Reggel jól bereggelizet, hogy bírja a kiképzést Bogácsban főtt a marhapöri és roston sült a húsi. Na, roston húsi sütésekor azért az asztal alatt foglalt helyet. J Délután a férjem néhány apukával és egy rakás gyerekkel felkerekedett és elindultak kutyát sétáltatni. Mindenkinek hatalmas élmény volt. Vendégség ide, vendégség oda ez sem maradt el, a városlakók nagy örömére. Én is örültem, mert így felszabadult egy kis energiám és ekkor tudtam az unokabátyámmal egy kicsit beszélgetni, illetve jutott idő egy kicsit elpakolni. Szombat este több szállóvendégünk is volt, ezért nem volt meglepő, hogy akármerre mentem a házban mindenhol volt valaki az ágyakban. A hálószobát csak kivételes esetben szoktuk átengedni, most sem tettük. Ennek ellenére látom ám, hogy foglalt. Ki feküdt benne??? Persze. Bora. Kihasználta az általános zűrzavart. Nem adja fel. J Egyszer majd csak sikerül! (gondolja)
A vendégsereg elvonultával jött a kánaán, a maradékokból készült a vacsora! Másnap reggelre lett két kövér macskánk és egy kövér kutyánk. J
Bora kapja még az antibiotikumot virslibe ágyazva, kap bélvédőt is, amit Evelin javasolt. Hétvége felé megyünk majd varratszedésre.

Mint említettem minden napra egy kaland. Ehhez tartjuk magunkat.
 
 Fotókat itt láthattok :



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése