Fannika március 8-án érkezett. Nem változtattam meg a nevét, mert erre már hallgatott, ugyanis két hetet már ideiglenesnél töltött. Onnan családi okok miatt kellett eljönnie. Az utcán találták Székesfehérvár környékén, és akkora sérve volt, hogy a belei már ki voltak záródva :-( Azonnali életmenő műtétet végeztek rajta, egyúttal az ivartalanítást is megcsinálták.
Végtelenül kedves kicsi vizsla. Imádta, ha vakargatjuk a pociját. Zeusszal hatalmasat játszottak, pedig állandóan harapdálta a Zeusz fülét és nyakát :-) Néha ugatott, úgy hívta játékba, amikor Zeusz rá sem hederített.
Pórázon nagyon szépen sétált, de szabadon is behívható volt, esze ágában nem volt elmenni :-)
Nagyon szeretett sétálni :-) Mint megtudtam az új gazditól, autózni is. Minden autónál megáll, és könyörgően nézi, hogy hadd szálljon be. Én nem vittem őt sehová, ezért ezt nem láttam.
Mindössze két hetet töltött nálunk, 22-én este új családjához költözött.
Egy fiatal Német dog, egy öreg yorki a tesói.
A dogtól nagyon féltettük. Zeusz nagyon türelmesen viselte az "egrecíroztatást", de nem biztos, hogy más is így tenné. Így a Milos segítségét kértük, aki a VM kutya trénere. Meglátogatott minket, és először csak Fannikát nézte meg. Ő is úgy látta, kicsit ugyan akaratos a kislány, de nem domináns :-) Aztán összehoztunk egy randit a doggal is. Bevallom, szörnyen féltem.....de hála égnek, minden rendben volt. Nem volt ellenszenv a két kutya között, igaz, nagyon nem barátkoztak. Azt hiszem, Fannika tartott a nagy testtől :-)
Nos, azóta eltelt néhány nap. Szépen beilleszkedik új családjába, bár eleinte egyes férfi családtagoktól nagyon félt :-( A doggal már nagyokat játszanak...de a macskát még nem tűri :-(
Majd csiszolódnak. Ő volt az én 21. vizslácskám, tündér Fanni 2 :-)
Remélem, nagyon nagyon boldog lesz új családjában!!
2014. március 26., szerda
Sudár, a 22.
Na de hol maradt a 21. ? :-)
Bizony,kimaradt....nem írtam. Pedig két hétig egy csodálatos kisvizsla élt velünk, Fannika 2., munkanevén Cinege. De Ő már gazdis, most írok pár sort Sudárról, aztán pótolom Fannikát :-)
Sudár a gyömrői gyepiről menekített kutyuska. Kb. 2 éves, csuda szép. Nem túl nagy, de szép hosszú combú vizsla, sötétvörös színű szőrrel.
Ma hozták el hozzám, tegnap járt állatorvosnál, sajnos egyelőre megy a hasa.....meglátjuk, hogyan alakul.
Mindenkivel kedves, barátságos, bújós...Zeusszal is meg volt az összhang, de játék még nincs :-) Ő ugyan hívta volna, de Zeusz egyelőre tartózkodott :-)
Az első félórában kétszer ugrott fel az étkező asztalra! Ilyen sem volt még eddig. Gyorsan leparancsotuk, aztán, ha csak megpróbálta a székre feltenni a tappancsait, rászóltam, hogy NEM.....és visszalépett :-)
Most itt szuszog az ágyamban :-) Pár nap múlva írok többet és csinálok nappal jobb fotókat.
Bizony,kimaradt....nem írtam. Pedig két hétig egy csodálatos kisvizsla élt velünk, Fannika 2., munkanevén Cinege. De Ő már gazdis, most írok pár sort Sudárról, aztán pótolom Fannikát :-)
Sudár a gyömrői gyepiről menekített kutyuska. Kb. 2 éves, csuda szép. Nem túl nagy, de szép hosszú combú vizsla, sötétvörös színű szőrrel.
Ma hozták el hozzám, tegnap járt állatorvosnál, sajnos egyelőre megy a hasa.....meglátjuk, hogyan alakul.
Mindenkivel kedves, barátságos, bújós...Zeusszal is meg volt az összhang, de játék még nincs :-) Ő ugyan hívta volna, de Zeusz egyelőre tartózkodott :-)
Az első félórában kétszer ugrott fel az étkező asztalra! Ilyen sem volt még eddig. Gyorsan leparancsotuk, aztán, ha csak megpróbálta a székre feltenni a tappancsait, rászóltam, hogy NEM.....és visszalépett :-)
Most itt szuszog az ágyamban :-) Pár nap múlva írok többet és csinálok nappal jobb fotókat.
2014. február 23., vasárnap
Még mindig Suzy
Sokáig nem írtam, így most kicsit visszaemlékszem a Suzy-val töltött hetekre.
Nagyon kedves, bújós kutyuska. Amilyen nagy a teste, olyan nagy a lelke.... Ugyanolyan ölbe mászós, pusziosztós, mint bármelyik vizslácska.
A pórázt nehezen viselte, mondhatni, rettenetesen sétált.....úgy rángatott a póráz végén, hogy rossz volt nézni....remélem, nem is látták sokan. Viszont, ha szabadon futkározhatott a mezőn, első szóra visszament.
Egy alkalommal elvittem egyedül sétálni, Zeusz nélkül. No, akkor sokkal jobb volt a helyzet. Nem volt partner, játszótárs, olyan szépen sétált, hogy elmentünk a lakóparkba egy jó nagy körre.
Szeretett a kertben lenni. A kerítésnél barátkozott Bodzával, és állandóan játszani akart Zeusszal. Ha Zeusz nem játszott, ugatott neki, úgy hívta. Kedvenc játékuk a kötél húzogatás volt. 4 ilyen köteles játékot szedtek szét a 4 hét alatt :-)
De imádott fogócskázni a kertben. rossz volt nézni, amilyen sebességgel futottak körbe-körbe az udvaron.
Az utolsó napokban fedezte fel Zeusz ágyát :-) Sokszor feküdt benne, ha sikerült ,megelőzni Zeuszt...:-)
Zeusz szerette őt....Nem mindegyik vizslát szerette, de őt igen. Amikor Bernadett elvitte, Zeuszt bezártam a házba, hogy ne legyen vele gond, és amikor kiengedtem, rohant a kapuhoz, kerítéshez, szaglászott.....és utána szaladt a kertbe, ott is kereste mindenhol :-( Majd megszakadt a szívem....olyan szomorú volt...
Aztán pl. itt volt a drótos Zeusz esete. Kozma Évinél ideiglenesben volt egy drótos kan, Zeusz. Egy szombat vasárnapra bevállaltam, mert vidékre kellett utaznia. rossz döntés volt :-(
Szegény Zeusz, a drótos irtó kanos volt, le nem lehetett vakarni Suzyról, aki hősiesen tűrte.
Az én Zeuszom viszont nem. Olyan szörnyen féltékeny volt, hogy többször nekitámadt a drótosnak :-(
Külön kellett zárni őket, ami ugye nem egyszerű dolog nálunk....A mi Zeuszunknak kellett az előszobában aludnia az ágyában, elbarikádozva. Nappal pedig hol egyiket küldtem ki a kertbe, hol a másikat. Nehezítette a dolgot, hogy kemény fagyok voltak épp akkor, féltettem őket :-( Alig vártuk, hogy a drótos Zeusz hazamenjen....azóta már Angliában boldog gazdis kutyus, golyók nélkül :-)
Szóval, aranyos, édes kutyuska, és én nagyon boldog vagyok, hogy megismerhettem.
A drótos Zeusz :-)
Nagyon kedves, bújós kutyuska. Amilyen nagy a teste, olyan nagy a lelke.... Ugyanolyan ölbe mászós, pusziosztós, mint bármelyik vizslácska.
A pórázt nehezen viselte, mondhatni, rettenetesen sétált.....úgy rángatott a póráz végén, hogy rossz volt nézni....remélem, nem is látták sokan. Viszont, ha szabadon futkározhatott a mezőn, első szóra visszament.
Egy alkalommal elvittem egyedül sétálni, Zeusz nélkül. No, akkor sokkal jobb volt a helyzet. Nem volt partner, játszótárs, olyan szépen sétált, hogy elmentünk a lakóparkba egy jó nagy körre.
Szeretett a kertben lenni. A kerítésnél barátkozott Bodzával, és állandóan játszani akart Zeusszal. Ha Zeusz nem játszott, ugatott neki, úgy hívta. Kedvenc játékuk a kötél húzogatás volt. 4 ilyen köteles játékot szedtek szét a 4 hét alatt :-)
De imádott fogócskázni a kertben. rossz volt nézni, amilyen sebességgel futottak körbe-körbe az udvaron.
Az utolsó napokban fedezte fel Zeusz ágyát :-) Sokszor feküdt benne, ha sikerült ,megelőzni Zeuszt...:-)
Zeusz szerette őt....Nem mindegyik vizslát szerette, de őt igen. Amikor Bernadett elvitte, Zeuszt bezártam a házba, hogy ne legyen vele gond, és amikor kiengedtem, rohant a kapuhoz, kerítéshez, szaglászott.....és utána szaladt a kertbe, ott is kereste mindenhol :-( Majd megszakadt a szívem....olyan szomorú volt...
Aztán pl. itt volt a drótos Zeusz esete. Kozma Évinél ideiglenesben volt egy drótos kan, Zeusz. Egy szombat vasárnapra bevállaltam, mert vidékre kellett utaznia. rossz döntés volt :-(
Szegény Zeusz, a drótos irtó kanos volt, le nem lehetett vakarni Suzyról, aki hősiesen tűrte.
Az én Zeuszom viszont nem. Olyan szörnyen féltékeny volt, hogy többször nekitámadt a drótosnak :-(
Külön kellett zárni őket, ami ugye nem egyszerű dolog nálunk....A mi Zeuszunknak kellett az előszobában aludnia az ágyában, elbarikádozva. Nappal pedig hol egyiket küldtem ki a kertbe, hol a másikat. Nehezítette a dolgot, hogy kemény fagyok voltak épp akkor, féltettem őket :-( Alig vártuk, hogy a drótos Zeusz hazamenjen....azóta már Angliában boldog gazdis kutyus, golyók nélkül :-)
Szóval, aranyos, édes kutyuska, és én nagyon boldog vagyok, hogy megismerhettem.
A drótos Zeusz :-)
Suzy / Szilva gazdis! :-)
Nem találtunk gyorsan :-(
Jöttek és mentek az érdeklődő gazdijelöltek....:-(
Valami mindhármat visszatartotta.... a nagy méret, az ugrálás, vagy nem is tudom.... Három jelölt látogatta meg, de egyikük sem vitte haza...
Nagyon el lehettem volna keseredve, de nem voltam... Úgy éreztem, csak az vigye el Suzyt, aki igazán és nagyon-nagyon tudja őt szeretni.
Így egy péntek délelőtt megérkezett Berdanett a férjével, és eldöntötték : szeretnék őt :-)
A lelkem megnyugodott....úgy éreztem én is, jó helye lesz náluk Suzynak, végre révbe ér kicsi életkéje :-)
Még egy hétig maradt nálunk, átesett az ivartalanításon. A műtét jól sikerült, egyáltalán nem viselte meg, pedig a köldöksérv miatt némileg nagyobb vágása volt, mint kellett volna.
Másnap este már olyan fürgén szaladt sétálni, mintha mi sem történt volna...
Az udvarra nem engedhettem ki együtt őket, mert azonnal játszani, futkározni akart :-)
És aztán eljött a nagy nap, a költözés napja, ami nekem mindig nagyon szomorú....és egyben nagyon boldog nap is. Fáj a szívem, hogy elmegy a kutyusom, de boldogság tölt el, ha látom, szerető családja lesz.
Péntek, február 14. volt ez a nap. Délelőtt jött érte Bernadett. Mivel Ő nagyon rosszul utazik autóban, egy hámot kapott, amit hosszú pórázon rögzítettünk. A lehajtott üléseken, a csomagtérben utazott, de egészen előre tudott menni Bernadett nyakához :-) Viszont, tovább nem, így a vezetésben nem akadályozta.
Rendben megérkeztek haza, Dunaújvárosba. Megkezdődött Suzy új élete.
Két tündéri kislány és Mézi, a szintén örökbefogadott vizsla keverék várták otthon, na és az apuka.
Mézi is a VM-től van, és korábban már összeismerkedtek Suzy-val.
Napi szinten kapom a híreket és a fotókat, és nagyon boldog vagyok, mert minden remekül alakul. Mézivel igazi jó tesók lettek, majd látjátok a fotókon. A kislányok pedig imádnak vele játszani, labdázni, és még az sem zavarja őket, hogy időnként a játék hevében bizony fellöki kis pajtásait :-)
Nos, részemről a történet itt véget ért. Boldog-boldog vizslaéletet kívánok ennek a csodálatos, hatalmasra nőtt leánykának, aki egy tünemény!! És azt kívánom, hogy a családjával együtt sok-sok közös élményben legyen részük, és szeressék egymást nagyon, nagyon! :-)
Indulás az új otthon, az új élet felé :-)
Megérkezett az új családtag:-)
Mézivel....
Várják a vacsit :-)
Egy hét után már ennyire szeretik egymást :-)
Jöttek és mentek az érdeklődő gazdijelöltek....:-(
Valami mindhármat visszatartotta.... a nagy méret, az ugrálás, vagy nem is tudom.... Három jelölt látogatta meg, de egyikük sem vitte haza...
Nagyon el lehettem volna keseredve, de nem voltam... Úgy éreztem, csak az vigye el Suzyt, aki igazán és nagyon-nagyon tudja őt szeretni.
Így egy péntek délelőtt megérkezett Berdanett a férjével, és eldöntötték : szeretnék őt :-)
A lelkem megnyugodott....úgy éreztem én is, jó helye lesz náluk Suzynak, végre révbe ér kicsi életkéje :-)
Még egy hétig maradt nálunk, átesett az ivartalanításon. A műtét jól sikerült, egyáltalán nem viselte meg, pedig a köldöksérv miatt némileg nagyobb vágása volt, mint kellett volna.
Másnap este már olyan fürgén szaladt sétálni, mintha mi sem történt volna...
Az udvarra nem engedhettem ki együtt őket, mert azonnal játszani, futkározni akart :-)
És aztán eljött a nagy nap, a költözés napja, ami nekem mindig nagyon szomorú....és egyben nagyon boldog nap is. Fáj a szívem, hogy elmegy a kutyusom, de boldogság tölt el, ha látom, szerető családja lesz.
Péntek, február 14. volt ez a nap. Délelőtt jött érte Bernadett. Mivel Ő nagyon rosszul utazik autóban, egy hámot kapott, amit hosszú pórázon rögzítettünk. A lehajtott üléseken, a csomagtérben utazott, de egészen előre tudott menni Bernadett nyakához :-) Viszont, tovább nem, így a vezetésben nem akadályozta.
Rendben megérkeztek haza, Dunaújvárosba. Megkezdődött Suzy új élete.
Két tündéri kislány és Mézi, a szintén örökbefogadott vizsla keverék várták otthon, na és az apuka.
Mézi is a VM-től van, és korábban már összeismerkedtek Suzy-val.
Napi szinten kapom a híreket és a fotókat, és nagyon boldog vagyok, mert minden remekül alakul. Mézivel igazi jó tesók lettek, majd látjátok a fotókon. A kislányok pedig imádnak vele játszani, labdázni, és még az sem zavarja őket, hogy időnként a játék hevében bizony fellöki kis pajtásait :-)
Nos, részemről a történet itt véget ért. Boldog-boldog vizslaéletet kívánok ennek a csodálatos, hatalmasra nőtt leánykának, aki egy tünemény!! És azt kívánom, hogy a családjával együtt sok-sok közös élményben legyen részük, és szeressék egymást nagyon, nagyon! :-)
Indulás az új otthon, az új élet felé :-)
Megérkezett az új családtag:-)
Mézivel....
Várják a vacsit :-)
Egy hét után már ennyire szeretik egymást :-)
2014. január 19., vasárnap
Jubilálunk!!
Suzy a 20. ideiglenesem!
2014. január 17-én érkezett, Vác környékéről. A családja adta le :-( Hogy miért is? Mert ugrál....:-( Vagy mert nem is akarnak ők kutyát, ez a 1,5 év is tévedés volt... Jobb is így. Az igazat megvallva, Suzy egyáltalán nincs összetörve amiatt, hogy elhozták a családjától.
Amikor megérkezett, dobtam egy hátast....aztán a családban mindenki, aki találkozott vele.
Suzy olyan hatalmas nagy, hogy mi még ilyen vizslát nem is láttunk. Kant sem, nemhogy kislányt!
A marmagassága 68 cm!!! Legalább 10 cm-el nagyobb Zeusztól, aki most totál depis emiatt :-)
De a hatalmas test hatalmas szívet rejt :-) Kedves, okos, igyekvő kutyus. Bújik, ölbe mászik, puszit oszt, csupa szeretet.
Semmit nem tud, a pórázt nem ismeri, de mondom, igyekszik megfelelni :-) Póráz nélkül játszhat a mezőn, és első szóra visszamegy. Kezdi kapisgálni, mit jelent a nem, a helyedre, az ül, stb....
A nevére szerencsére hallgat :-)
Nem lop, bár lazán elér a feje az asztal közepéig, anélkül, hogy fel kellene ugrania :-)
Nem rongál, szobatiszta, jól alszik éjjel. Ágyban :-)
Mondanom sem kell, hogy ahol lakott, udvari kutya volt, nem mehetett be a házba. Először itt is megtorpant az ajtóban, viszont nagyon hamar alkalmazkodott :-) Most már ki sem akar menni a rossz időben :-)
Nos, 3. napja van nálunk ez a tüneményes óriás bébi, remélem, gyorsan találunk neki szerető családot.
Mert megérdemli! :-)
2014. január 17-én érkezett, Vác környékéről. A családja adta le :-( Hogy miért is? Mert ugrál....:-( Vagy mert nem is akarnak ők kutyát, ez a 1,5 év is tévedés volt... Jobb is így. Az igazat megvallva, Suzy egyáltalán nincs összetörve amiatt, hogy elhozták a családjától.
Amikor megérkezett, dobtam egy hátast....aztán a családban mindenki, aki találkozott vele.
Suzy olyan hatalmas nagy, hogy mi még ilyen vizslát nem is láttunk. Kant sem, nemhogy kislányt!
A marmagassága 68 cm!!! Legalább 10 cm-el nagyobb Zeusztól, aki most totál depis emiatt :-)
De a hatalmas test hatalmas szívet rejt :-) Kedves, okos, igyekvő kutyus. Bújik, ölbe mászik, puszit oszt, csupa szeretet.
Semmit nem tud, a pórázt nem ismeri, de mondom, igyekszik megfelelni :-) Póráz nélkül játszhat a mezőn, és első szóra visszamegy. Kezdi kapisgálni, mit jelent a nem, a helyedre, az ül, stb....
A nevére szerencsére hallgat :-)
Nem lop, bár lazán elér a feje az asztal közepéig, anélkül, hogy fel kellene ugrania :-)
Nem rongál, szobatiszta, jól alszik éjjel. Ágyban :-)
Mondanom sem kell, hogy ahol lakott, udvari kutya volt, nem mehetett be a házba. Először itt is megtorpant az ajtóban, viszont nagyon hamar alkalmazkodott :-) Most már ki sem akar menni a rossz időben :-)
Nos, 3. napja van nálunk ez a tüneményes óriás bébi, remélem, gyorsan találunk neki szerető családot.
Mert megérdemli! :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




















































