Fannika

Elszaladtak a hetek. Sok-sok munka, készülődés az ünnepre, némi társadalmi munka a vizslákért, és nem is tudom mi minden történt. Fannika régóta gazdis :-) 3 gazdi jelöltet riasztott el elevenségével, mígnem megjelent Nóra és családja, aki azt mondta, nekik pont ilyen kis virgonc vizsla kell :-)

Így aztán Almás Fannika, miután az alma készletünket már elfogyasztotta, december 13-án gazdisodott :-)

Hogy előtte mi történt, nem is emlékszem... Aranyos volt, kedves, de lopkodós. Az asztalról alig tudtuk lezavarni :-( Állandóan játszani szeretett volna, különösen Zeusznak súrolta az idegeit :-)   Szegény macikámnak állandóan nyálas volt a füle :-)  És hiába morgott rá, vicsorított, vagy nem gondolta komolyan....vagy Fannika nem hitt neki :-)

Fannika, a csiszolatlan gyémánt. Ezt gondoltam róla. Ha foglalkoznak vele, tanítgatják, szeretgetik, nagyon értékes vizslácska lesz.

Mutatok még néhány nálunk készült fotót.

Őrzi a kamrát :-)  Amúgy, már kezdett hízni.....nagyon lassan, de már látszott rajta.

Reggeliznénk.....na de így?? Pedig, ők már ettek.

Fannika a konyhatündér :-) Mosogatásban , előkóstolásban mindig lehetett rá számítani :-)

Ébredj , Tomi! Elkésel a suliból! És az nem miattam lesz :-)

A búcsú percei iskolába indulás előtt....Az utolsó ölelések, utolsó simizések...

És az utolsó alma nálunk :-(

Emlékbe Fannikának.....egy örök alma, rajta a nevével :-)

A gazdik :-) Otthon három fiúcska várta...

És íme :

Fannika, nagyon-nagyon boldog gazdis életet kívánunk Neked!! Legyen sok közös élményben, örömben részetek új családoddal, légy nagyon jó kislány!! Soha nem felejtünk el, és mindig nagyon fogunk szeretni, de Te felejts el minket hamar! :-)