Ma kora reggel Hanga baba elutazott Németországba, egy szép új élet reményében.
Ez most nagyon fáj....:-(
Az utolsó éjszaka szinte percenként néztem az órát, meddig ölelhetem még magamhoz, meddig simizhetem puha selymes bundácskáját...
A búcsú most is szívszorító volt......ölelt, puszilt, könyörgött, ne adjam őt oda.....
Ez a mai nap nagyon nehéz lesz mindkettőnknek...
"A könnyeknek nem lehet parancsolni
Akkor is előjönnek, ha nem akarjuk
A szemünkből indul, de szívünkből ered
Az arcunkra gördül, de lelkünkre csepeg"
Azt kívánom drága kincsemnek, hogy legalább annyira szeressék, mint amennyire mi szeretjük!
Legyen hosszú, boldog vizslaélete, mert ennyi szenvedés után megérdemli.
És gyorsan felejtsen el minket. Most nem tudok többet írni........:-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése